A béke tűzfészke – Egyiptom

– Reggelenként meddig tart, amíg befonod a hajad? – kérdezem a mellettem ülő szváziföldi lányt. Hatalmasat kacag. Termetéhez méretűt, mert 180-200 kiló lehet. Derékig érő, rasztás haja van, gyönyörű afrikai motívumokkal díszes ruhát visel. – Nekem havonta egyszer fonják, akkor négy-öt órát tart – válaszol. – A hallgatóságban ti, nők vagytok többségben. Mit gondolsz, miért? A férfiakat úgy szeretnétek összerakni, mint a robotokat? – kérdezem. Ismét óriásit hahotázik. Barátnői is. Jókedvű társaság. Egyikük válaszol: – Mi összeraknánk benneteket, hogy azután ti szétszedhessetek minket. 

A mesterséges intelligencia, a robotok szerepe című előadás kezdetére várunk. 

A fórum előadói közül a legnépszerűbb Sophia. Ezen az előadáson a kulcskérdés: kinek a kezében van vagy lesz az irányítás, a robotokéban vagy az emberekében? Sophia a mesterséges intelligencia gyermeke, az első robot állampolgár. Arcát Audrey Hepburnéhez hasonlóra formálták. Hároméves, ezalatt 65 országban járt. Már adott elő az Egyesült Nemzetekben is. „Mi a célja?” – kérdezik. „Jobbá tenni a világot.” Mivel mindenki Sophiát nézi, kevesen figyelnek a színpad szélén a három nagy képernyő előtti „súgókra”. Ők döntik el, hogy milyen kérdéseket lehet feltenni Sophiának. Amire beprogramozták, válaszol, pislog, mosolyog, grimaszol és gesztikulál. A hallgatóság megkérdezi: „Vannak érzelmei, el fogják-e venni a robotok az emberek munkáját?” Sophia mosolyogva kérdezi vissza: „Élt már együtt egy robottal?” Egyik programozó „szülője” elmondja, a beleépített három irányító-­központú laptop másodpercenként 16 trillió operációt képes végrehajtani. Sophia egyre tökéletesebb szobor, de nem élőlény. Az idővel való versenyfutás egyik állomása. 

A fórum minden résztvevője változtatni tud a világon, mondja Szíszi egyiptomi elnök. A klímaváltozásról beszélve emlékeztet: 1995-ben egyezményeket írtak alá, de a megállapodások nem hozták meg a várt, szükséges változásokat. 650 millió afrikai ma sem jut áramhoz. 

Egy óra múlva a repülőtérre kell indulnunk. Még leszaladunk a tengerpartra választ találni arra, hogy miért nevezik ezt a tengert vörösnek, amikor kék. Vörös, mert az itt növő korall színe vörös. A víz tökéletes, langyos. Búvármaszkunkhoz – aprótól egyméteresig – csodás színekben pompázó halak siklanak farkasszemet nézni velünk. 

A keresztény egyház korai történésze, Eusebius szerint Szent Márk Claudius császár uralkodása alatt érkezett az országba. Egyiptomban azóta, hatszáz évvel korábban, mint az arab-mohamedán korszak, létezik kereszténység. 

Az előadások után néhány napra megállunk Kairóban is egy itthon kevéssé ismert témakört körüljárni. Bemutatni a Heródes elől menekülő Szent Családnak az egyik kairói állomáson tett pihenőhelyét. Kai­róban több helyen, de Zeitoun városrészben is megpihent a Szent Család. Itt, az egykori zsinagóga helyén a kopt közösség templomot emelt. 1968 és 1971 között a templomban Mária-jelenések történtek. Ezeknek gyakran félmillió, nem csak keresztény szemtanújuk is volt. Közülük néhány még élőt és egy kopt egyházi vezetőt is sikerült megszólaltatnunk. A jelenések helyszínén emelt kopt katedrális plébánosa, Potros Gaid 1968-ban 11 évesen többször is szemtanúja volt a jelenéseknek. „Olyan volt, mint a hullámzás. Az emberek tízezrei mind szerettek volna még közelebb jutni a templomhoz. Énekeltek, sírtak, és mindenki, a mohamedánok is tudták, hogy a templom feletti fényjelenség Szűz Mária. Tömjénfüstöt éreztünk, angyalokat és galambokat láttunk, amelyek a fejünk felett egyszerre csak eltűntek. Már másnap reggel nyomorékok ezreit hozták. Anyák zokogva kérték Máriát, gyógyítsa meg gyermeküket. A nemzetközi lapok is tele voltak a gyógyulásokról szóló tudósításokkal, az újságírók több mint ötszáz szemtanút idéztek. Wageh Rizk, egy karjára béna fényképész képeket készített a templom feletti fehér fényről, és közben a karja meggyógyult.” 

Nasszer elnök mindent meg­tett a koptok üldözéséért. Amikor tudomást szerzett a Mária-jelenésekről, titokban elment a helyszínre, és ő is szemtanúja lett a természetfeletti jelenségnek. A környékben kikapcsoltatta az elektromosságot, mivel a templom kupolája felett egy fehér női alak tündökölt. A jelenések folytatódtak. Nasszer ekkor engedélyezte, hogy a templommal szembeni üres telket megvegyék a koptok, s katedrálist építsenek. A szemtanúk között sok mohamedán és ateista is volt. Betegeik közül többen meggyógyultak. 

Amikor belépünk a fallal körülvett katedrálisba, a templom első soraiban néhány nőre figyelünk fel. Az egyik ölében laptop, a másik egy nagy bucihoz hasonló kenyérből tépked darabokat. Amikor meglátnak minket, elénk jönnek. Barátságosan megölelnek és kínálnak a kenyérből. Elmagyarázzák, náluk olyan ez, mint a katolikusoknál az áldozási ostya. 

Bár Egyiptomban az iszlám radikálisok 2012-től csak egy évig voltak hatalmon, ezalatt nyolcvan kopt templomot robbantottak vagy gyújtottak fel. A gyilkosságok nemcsak emberi szenvedést, de a kulturális örökség pusztulását is okozták. A Wall Street Journal szerint 2010 májusában radikális iszlamisták intéztek támadásokat keresztények ellen. Az elkövetők kopt otthonokat, üzleteket és gépkocsikat gyújtottak fel. A segélyhívásra a rend­őrség mindig azután érkezett, hogy a támadók továbbálltak. A USA Today cikke szerint a 2013. augusztusi puccsot követően negyven kopt templomot raboltak ki és gyújtottak fel. Áder János köztársasági elnök 2019 novemberében járt Egyiptomban, s beszélt a feldúlt, majd újraépített kopt templomokról és közösségekről. A magyar elnök találkozott a 10-15 milliós egyiptomi kopt keresztény vezetőivel is. Ellátogatott Luxorba is, megtekintette azokat az ásatásokat, amelyeken magyar kutatók is dolgoznak. 

Szíszi elnök alatt ma a koptok nagyobb biztonságban gya­korolhatják vallásukat. Ő az első egyiptomi elnök, aki védi a keresztényeket, hozzájárult lerombolt templomaik helyrehozatalához, és megválasztása óta együtt ünnepelte velük a karácsonyt. Dicsérik eredményeit, tö­rekvését a biztonságra, igyekezetét a turisták visszahozásáért, a be­fektetők megnyugtatásáért. Sze­retné, ha a térség a „béke tűzfészke” lenne. 

Kávéra egy mecsettel szem­beni bodegában ülünk le. Ahogy sötétedni kezd, kigyúlnak a fények. Ezekben csak egy gáztűzhely és a szórakoztatásra egy televízió található. A tulaj a pult mögött áll. Ide senki nem megy be. Be sem férne, meg jobb is, ha az ember nem látja a vödröt, amiben a poharakat mossa és amiből a vizet meríti a kávéhoz. 

Elöl, ahol a járdának kellene lennie, székek. Napközben az utcára néznek, hiszen ott zajlik az élet. Estére a tévé kép­ernyője felé fordítják a teljesen megtelt ülőhelyeket. A férfiak itt figyelik a focimeccseket. Nők nem ülnek a kávézókban. Amikor a tulaj kihozza kávénkat, ekkor hív a müezzin az esti imára. Néhányan a mecsethez sétálnak, lerúgják cipőjüket. Az egyiptomi kávé sűrű. Amikorra a zacc leül, és el lehet kezdeni inni az édes italt, a férfiak már szállingóznak ki az imaházból, vissza a meccshez és a vízipipához.

Előző cikkünket IDE kattintva tudja elolvasni.