grammonkénti értéke az aranyéval vetekszik

2020.01.19. 15:00

Méltán híres halasi csipkecsodák

A Duna–Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekszik Kiskunhalas. Nevét a várost körülvevő tóról, mocsaras vidékről kaphatta.

Müller Anikó Hanga

A tatárjárás után a Csertán kun nemzetség letelepedésével a település a hét kun szék egyik törvénytartó helye, a Halas-szék központja lett. E nemzetség totemállata a csuka volt, így elképzelhető az is, hogy a „halas” erre utal. Halas nevét először 1366-ban említette egy oklevél. 1390ben búcsújáró hely lett. Címerében 1693-ban jelent meg az egymásra fektetett három hal, 1755-ben ez kiegészült egy fegyveres kun vitézzel.

1703. október 5-én a Rákóczi-szabadságharc egyik legvéresebb csatája zajlott itt, mintegy 234 kuruc halt meg. Ennek emlékére 200 év múlva Magyarország első köztéri kurucszobrát, Damkó József alkotását állították fel a városban. 1753-ban Kiskunhalas térségében volt az utolsó magyarországi boszorkányégetés.

Kertes-Takács Anett csipkevarró munka közben
Fotó: Müller Anikó Hanga / Veszprémi Napló

A halasiak nagyon büszkék világhírű csipkéjükre, melyet a csipkék királynőjeként, vagy a királynők csipkéjeként említenek. Mondják, Magyarország nagykövete is, hiszen számos híresség kapott halasi csipkét a magyar állam ajándékaként, többek között II. János Pál pápa, Hitachi japán hercegnő, a francia, a cseh, a libanoni, a ciprusi köztársasági elnökök feleségei, a japán császárné, II. Erzsébet brit uralkodó, Bush elnök felesége, Ferenc pápa.

A halasi méltó vetélytársa a brüsszeli csipkének, több világkiállítás nagydíját elnyerte. Elkészítése roppant időigényes, aprólékos kézi munka, grammonkénti értéke az aranyéval vetekszik. A három egymáson keresztbe fektetett hal 1935 óta a halasi csipke védjegye, mely az évszázados tervek alapján, az eredeti motívumok felhasználásával, hatvanféle öltésmintával készül. A Csipkeházat a csipkevarrók munkahelyének építették 1935-ben, a Kiskunhalasra jellemző rangos, népies barokk jegyeket mutató boltíves, tornácos házak mintájára. 1939-ben kibővítették, az L alakú tömb mellé annak fordított mását helyezték el, és a kettőt egy nyitott tornácfolyosóval kötötték össze, majd 1997-ben egy legyező alakú traktussal bővítették. A látogatók megismerkedhetnek a halasi csipke történetével, megcsodálhatják az immáron évszázados hagyományokat őrző mestermunkákat, és bepillantást nyerhetnek a csipkevarrás folyamatába.

A Csipkeházat a csipkevarrók munkahelyének építették 1935-ben
Fotó: Müller Anikó Hanga / Veszprémi Napló

A halasi csipkét 1902-ben két tehetséges iparművész, Dékáni Árpád, a helyi református gimnázium rajztanára és Markovits Mária kézimunka-tanító alkotta meg. A Dékáni-tervek a tanítónő keze és találékonysága által váltak művészi alkotásokká. Egy csipkevarró asszony napi nyolc órát dolgozva évente kb. negyven dekát varr fel, leheletfi nom cérnával. A speciális „halasi technikát” évekig tanulják. Ennek huroköltése hatvan formából áll, míg a világ többi csipkéin mindössze 10-12 azonos öltésforma létezik. A kész csipke és a készítés technikája is védett, mely csak Kiskunhalason tanulható.

A Csipkeházban amellett, hogy emléket állítanak az ősöknek, bemutatják a csipkevarrás folyamatát, csipkevarró lányok, asszonyok készítik a csipkét és a kézimunka ki is próbálható. Ámulatba ejtőek a tárlókban, a falakon a kézzel varrott csodák.

Ezek is érdekelhetik