A marslakókat is keresik?

Az ezredforduló környékén, amikor szinte mindennapossá vált bolygókutató űrszondák útnak indítása, a Mars-kutatás célja a bolygó minden eddiginél alaposabb megismerése, a még nyitott kérdések tisztázása a néhány évtizeden belül megvalósíthatónak vélt „emberes” Mars-utazás előtt – mondta Sik András bolygókutató, az ELTE természetföldrajzi tanszékének adjunktusa a Művészetek Házában. A TIT Fejér Megyei Egyesületének Csillagászati és Űrkutatási Szakosztálya és a Terkán Lajos Ismeretterjesztő Alapítvány közös programján Sik András a Mars-kutatás legújabb eredményeiről mesélt az érdeklődőknek. Elárulta, az űrtudományok s azon belül is az űrkutatás foglalkoztatja igazán. Ezzel azonban nincs egyedül. 

– A Mars napjainkban a legismertebb s a legjobban kutatott bolygó, az űrkutatások több mint fele a vörös bolygó felé irányul. A Mars egyébként a Naptól számított negyedik bolygó, mely feleakkora, mint a Föld, a színe pedig még ebből a távolságból is jól láthatóan vörös. Ezt a vas okozza, mely vasoxid formájában van jelen az égitesten, s úgy tűnik, mintha „el lenne rozsdásodva” – mondta Sík András, aki hozzátette, a Mars még ilyen messze a Földtől s a Naptól sem magányos, hiszen két holdja is van, a Phobos és a Demios. Ezek azonban olyan kicsik, hogy nem láthatjuk őket szabad szemmel.

Az előadót, Sik András bolygókutatót (balra) Hudoba György, a székesfehérvári Terkán Lajos Csillagvizsgáló vezetője köszöntötte (Fotó: Tósoki Attila)

– A Mars tengely körüli forgása nem 24 óra, mint a Földé, hanem negyven perccel hosszabb, így, ha marsjárók lennénk, meg kellene küzdenünk az időzóna-betegséggel is. Ahogyan a mínusz 53 fokos hideghez is hozzá kellene szokni, bár ezt még képes elviselni az emberi szervezet, hisz Szibériában, Alaszkában mérnek ilyen hidegeket, s ott is élnek emberek. A légkör azonban nagyon ritka a vörös bolygón, így szkafanderruha nélkül szétrobbanna a fejünk – mondta a bolygókutató. Aki azt is hozzátette, ha otthon forralunk vizet, annak 100 Celsius-fok a forráspontja, a Himaláján azonban már csak 80, a Marson pedig már 2 fokon felforrna, vagyis az ember legnagyobb problémája az, hogy csak nagyon szűk tartományban folyékony halmazállapotú a víz, mely egyébként nyomokban fellelhető a bolygón. Ezt már nem csak sejtik a kutatók, hiszen 2008 májusában a Phoenix szonda a Mars felszíni kőzetéből vett mintát, s az üledékből kimutatta a víz jelenlétét. Még akkor is, ha azt ma csak jégsapka és szárazjég formájában fedezhetjük fel.

– A Hubble űrteleszkóp az emberiség eddigi legsikeresebb eszköze az égi csillaggyárak kémlelésére. Az amerikai Nagy obszervatóriumok sorozat első tagja, amely közeli infravörös, látható fény és ultraibolya tartományban végez észleléseket. Nevét Edwin Hubble 20. századi csillagászról kapta. A legélesebben mutatja meg a Mars felszínét, nem elég annak távoli tanulmányozása. Ezért űrszondákkal kutatjuk, ebben eddig a legsikeresebbek az amerikaiak. Hisz a '60-as évek óta közel 40 űrszondát indítottak el, de eddig csak 7 amerikai egység szállt le sikeresen. Hamarosan több információt is megtudhatunk, hisz két űrszonda, egy amerikai és egy indiai szállhat le a Marson 2014 szeptemberében egy-két nap eltéréssel – mondta Sik András.

Elhangzott: a Mars felszínének és időjárásának kutatása segítséget jelenthet a hazai klímaváltozás folyamatának megismerésében is. Ugyanis a múltban, a kék Mars állapotában a klímája kedvezőbb lehetett. Valószínűleg globális klímaváltozáson esett át, így lett fagysivatagos bolygó, s a szél meghatározó felszínformáló erő napjainkban is, ami miatt porviharok is vannak a vörös bolygón, amit egy űrszonda meg is örökített.