Székesfehérvár

2015.09.27. 07:12

Hogy ki mennyire boldogul az életben, az korántsem az osztályzatainak átlagán múlik

Ragyogó osztályzatokkal nem lehet „felvérteződni” az iskolarendszeren kívüli viszontagságokra – vallja Pécsi Rita neveléskutató, aki a Szent István Művelődési Házban tartott előadást.

Házi Péter

Az értelmi képességek és intelligencia csupán elenyésző részét alkotja készségeinknek. Hogy ki mennyire boldogul az életben, lesz sikeres és elégedett ember, az korántsem azon múlik, milyen volt az átlaga az iskolában, inkább azon, hogy érzelmi intelligenciája és társas készségei mennyire segítik át az élet viszontagságain. A jó hír, hogy ez utóbbi oldalunk életünk végéig fejleszthető – derült ki Pécsi Rita neveléskutató előadásán, amelynek a Szent István Művelődési Ház adott helyett.

Miért van az, hogy akarjuk a jót, de mégis a rosszat cselekedjük? – ezt a fő nevelési kérdést járta körül a szakember. A válasz egyszerű, a megoldás viszont hosszadalmas. Az „akarás, belátás, megtanulás” mint módszer ugyanis egyszerűen csődöt mond az érzelmi készségek világában. Hiába „tanulja” meg valaki elméletben, hogy milyen fontos például az együttműködés vagy kitartás, ha tudatalatti szinten nem élte át, nem tapasztalta meg elegendő alkalommal ezeket a készségeket, képtelen lesz gyakorlásukra, akárhogy is „vág az esze”.

Hogy ki mennyire boldogul az életben, az korántsem azon múlik, hogy milyen volt az osztályzatainak átlaga – vallja Pécsi Rita (Fotó: Béres Miklós)

Az iskola közismerten csak a kognitív képességekre megy rá, kilencven százalékban ilyen tudást ad át, holott ezek csak húsz százalékát alkotják az emberi készségeknek. A nagyobb, érzelmi terület fejlesztése életünk végéig lehetséges, de csakis élmény, tapasztalat, azonosulás útján. Egy kísérletben évfolyamelsők boldogulását vizsgálták: tíz év múlva már csak töredékük számított sikeresnek szakmájában. Ez is mutatja, hogy ragyogó osztályzatokkal nem lehet „felvérteződni” az iskolarendszeren kívüli viszontagságokra. Sok mindenen kell változtatni az oktatásban, de talán a legfontosabb a család szerepe. A kisgyermek az „örömes” tevékenységek – szülőkhöz való kötődés, együttlét, közös tevékenységek, mese, szerepjáték – révén észrevétlenül sajátítja el a felnőttkori boldogulásához nélkülözhetetlen készségeket.

De ehhez a szülőnek is oda kell tennie magát, a képernyőre való közös bambulás csak formálisan nevezhető családi együttlétnek. „Anya, a szemeddel figyelj” – idézte fel az előadó, amint kisgyermeke mosogatás közben rángatta a szoknyáját, és aktív jelenlétet kért anyjától saját, de nagyon is kifejező szavaival. A szülőnek oda kell ülnie gyereke mellé, ránézni, és közösen elmerülni egy örömes tevékenységben. A sokszor átélt érzelmek olyan szinapszisokat hoznak létre az agyban, amelyek ezerszer maradandóbbak lesznek bármilyen betanult ismeretnél.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!