Megelevenedett a középkor Székesfehérváron

Tökéletes az illúzió. Mintha a középkorba csöppentünk volna. Fotó: Molnár Artúr

Igazi időutazáson vehetett – s vehet még hétfőn is – részt, aki a hétvégén ellátogatott Székesfehérvár belvárosába. A Koronázási Ünnepi Játékokhoz kapcsolódóan a középkort varázsolták a rendezők a Városház térre. A múlt kulisszái között az akkori élet is megelevenedett. A polgármesteri hivatal barokk homlokzatát szorosan összesimuló, keskeny házakat formázó díszlet takarja. Itt a Szabad Színház társulatának tagjai jelenítették meg a középkori városlakók életét. Amikor nyolc éves kislányommal ottjártunk, egy nagyhangú asszony éppen fiacskáját fenyítette: „ha még egyszer lopsz, levágom a füledet!"– kiabálta. Átvágtunk a piacon, ahol korhű ruhába öltözött kofák kínálták a portékáikat.

Az Országalmánál éppen egy legényt készültek megbotozni, akit azonban megváltott a szomszédasszonya. A téren kaloda is állt. A fiatalember, aki kipróbálta sikamlós élcek céltáblájává tették a páncélinges, alabárdos katonák. „Asszony húsával még táplálkozik? Kocsmába bejár-e? Kártyázni tud-e" – kérdezték a kalodába zárt fiatalember társaságában levő ifjú hölgytől. „Nem kártyázik? Szerencséd van, mert legalább mással fogja tölteni az éjszakát" – hangzott az élc. Ekkor azonban az alabárdos jelentette, hogy az illetőnek még sincs farka. „Még sincs? Szóval, magas hangon dicséri az urat?" – tréfálkozott a fő mókamester, aki ezután másik legényt ajánlott a lánynak, mondván: a kalodába zárt fiatalember meg jó lesz – kutyaeledelnek.

Néhány lépéssel arrébb bábelőadás kezdődött. A Ládafia bábszínház kétszemélyes társulata Az ördög kilenc kérdése című mesét adta elő. A gyerekek kockakőre terített rongyszőnyegekre telepedtek, a díszlet lelke pedig egy több funkciós, fából készült mosóteknő volt. Jó szövegben itt sem volt hiány. „Hideg van ma? Igen? Akkor cipőben mosok lábat..."

A történet igen lebilincselő volt, többek között interaktivitása miatt is, ám mégsem tudtam maradéktalanul rákoncentrálni. Kiabalásra, majd egy fekete ruhás fehérszemélyre lettem figyelmes, aki igyekezett kereket oldani a nyomában loholó fegyveresek elől. "Fogják meg az égetnivaló boszorkányt!" – hallatszott. A bábjáték majdnem éppen véget ért, amikor a Táncoló lány szobránál levő óriásbábok, meg az azokat kísérő menet a Városház térre érkezett. A menethez nekünk is csatlakozni kellett. Így csak futó pillantást tudtunk vetni a középkori mesterekre – fatekasra, bőrművesre, ötvösre, kovácsra, hímző asszonyokra –, akik a püspöki palota előtt vertek tanyát. A 11. századi királyainkat, királynőinket ábrázoló, több méter magas, kereken gurított figurák a Vörösmarty könyvtár előtt álló társaikhoz tartottak éppen, ahol egy énekmondó koboz kísérte mellett Adorján Viktor históriás énekét adta elő.

A középkori piac, illetve az óriásbábok még hétfőn is megtekinthetőek lesznek.