Példaértékű ez az összefogás

Közel nyolcvanéves múltra tekt vissza a lajoskomáromi labdarúgás, és ezen időszak alatt bizony sok szép sikert ért el a csapat. A Mosberger Pál fémjelezte korszak idején 27 évet töltöttek a megyei I. osztályban, sőt 1990-ben az NB III-ba is feljutottak, ahol 3 évet töltöttek. A településen ma is imádják a focit, ennek köszönhető az a példaértékű összefogás, mellyel a korábbi díjugrató pályából labdarúgópályát varázsoltak. Nem véletlen a szóhasználat, hiszen amint azt Horváth Lajos szakosztályelnöktől, a beruházás megálmodójától és élharcosától megtudtuk, a 6-7 milliós nagyságrendű építkezést - miután a Sportminisztériumtól pályázaton nem nyertek pénzt - társadalmi munkában, felajánlásokkal, kölcsöngépekkel egymillió forintból oldották meg. A tereprendezés mellett az öntözőrendszert és a villanyvilágítást is előkészítették. S hogy miért kuncsorgott, házalt, s dolgozott több mint egy évig ezen a beruházáson a vezetőség? A válasz egyszerű: a gyerekekért, a helyi sportélet fellendítésért. Nyolc korosztályban - U7, U9, U11, U13, U15, ifjúsági, felnőtt, öregfiúk - közel kétszázan futballoznak és ezt a terhelést a 70 éves centerpálya már nem bírta el. A pályaavató ünnepségre - melyen sportmunkájáért Pleizer Ferenc és Weiland János kapott emléklapot - a Bicskei Bertalannal kiegészült Eb harmadik helyezett újságíró válogatottat hívták. A húzóemberei nélkül érkező újságírók - a keménymag a magyar-török mérkőzésről tudósított - az első szóra elfogadták a meghívást. A találkozót László (2), Gulyás, Mosberger Mihály, illetve Kovács Dénes góljaival 4-1-re nyerték a lajoskomáromi öregfiúk. A mérkőzés után nem sietett senki haza, hiszen a pinceszeren vadpörkölttel és finom borral várták a résztvevőket.