Juhász Roland a város tiszteletbeli polgára lett

Egy labdarúgó életében fontos a pihenés, nem bánta, hogy a nemzeti ünnepet végül nem a családjával töltötte?

– Egyáltalán nem, egy ilyen alkalomra amúgy is örömmel és büszkén megy az ember – közölte megkeresésünkre Juhász Roland, a MOL Fehérvár FC hátvédje, miután Székesfehérvár Tiszteletbeli Polgára Kitüntető címet vehetett át Cser-Palkovics András polgármestertől augusztus 20-án. – A családi ebédet is ehhez igazítottuk, így lett igazán ünnep ez a nap számunkra.

Miként értesült arról, hogy a városi közgyűlés elismerésben részesíti?

– Kaptam egy ajánlott levelet a klubhoz, ahol ugyan sok időt töltök, de effektíven mégsem a bejelentett lakcímem. A stadion körül kialakult helyzet miatt kicsit későn jutott el hozzám az értesítés, de a lényeg, hogy megtalálta a címzettet.

Nem irigyeltem, hiszen a hőség ellenére öltönyben jelent meg az ünnepségen. Jól láttam, hogy mintha egy kicsit elérzékenyült volna? Vagy talán csak túl meleg volt?

– A pályán talán egy másik arcomat ismerik az emberek, bár egy nagy sikert követően azért ott is át tudom adni magam az érzelmeimnek. Lehet, a korral jár, de könnyebben elérzékenyülök a magánéletben. Abban a pár percben, amikor az összes kitüntetett érdemeit felsorolták, csak kapkodtam a fejem, nem hittem el, hogy ilyen társaságba kerültem. Férfiasan be kell vallanom, a könnyeimmel küszködtem, a környezet, a helyszín egyaránt kiváltotta belőlem.

Annak ellenére, hogy Tápió­szentmártonról származik, Fehérvár már szinte a második otthona. Mire emlékszik a hat évvel ezelőtti időszakból, nehéz volt a beilleszkedés?

– Nem lakom ugyan a városban, de nagyon sok szál már ideköt. Az MTK-ban nevelkedtem, később Belgiumban, az Anderlechtben fociztam, jelenleg pedig a fővárosban élek. Sok helyen jártam, mégis a hangulat errefelé más, köszönhetően az itt élőknek, a Vidi-szurkolóknak és az egyesületnél dolgozóknak. Amikor ideszerződtem, akkor azért fenntartásokkal fogadtak, jól eső érzés, hogy most már elismerően beszélnek rólam Székesfehérváron, s talán azt sem bánják, hogy 2013-ban elfogadtam a Videoton ajánlatát.

Köztudott, hogy ez az utolsó éve aktív labdarúgóként. Gondolom, gyakran megállítják az emberek, hogy meg­győzzék a folytatásról.

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem így van. Nagyon megszerettem a várost, bízok benne, hogy ha felhagyok a futballal, akkor is a klub kötelékében maradhatok. Itt az ideje annak, hogy visszaadjak valamit abból a sok jóból, amit a Vidinél kaptam. Határozottan úgy érzem, játékosként ez az utolsó szezonom. Keményen fogok dolgozni azért, hogy bajnokként és Magyar Kupa-győztesként vonulhassak vissza jövőre.

Mi a véleménye az utódokról, ki lesz az új Juhász Roland?

– Mivel csatárként kezdtem, és ezen a poszton is mutatkoztam be az élvonalban, ezért az én helyzetem egy kicsit más. Ha neveket kellene említenem, akkor Tóth Bencét és Mocsi Attilát emelném ki – ugyan mindketten máshol játszanak most, de két nagyon jó mentalitású, céltudatos labdarúgóról van szó. A legfontosabb, hogy egy fiatal alázatos legyen.