Álomból rémálom lett

Az alábbiakban Lévai Ferenc mondja el a történteket:

Álomszerűen kezdődött számunkra a 45. Canon Mecsek-rali, minden adott volt egy tökéletes és sikeres versenyhez. A csütörtöki shakedown után még változtattunk valamelyest a futómű-beállításokon, a pénteki prológot pedig kizárólag a nézőknek szántuk. A szombati versenynapon 8 gyorsasági szakasz várt a mezőnyre, kiegyensúlyozott versenyzéssel a nap végére a magyar értékelés harmadik, a nemzetközi mezőny ötödik helyén álltunk, a legjobb hondás versenyzőpárosként. Vasárnap egy kicsit fáradtabban kezdtünk, azonban így is előrébb tudtunk lépni a nemzetközi értékelésben, a nap felénél már a negyedik helyen álltunk két magyar és egy olasz versenyzőpáros mögött. Úgy tűnt, a sikerünk már szinte borítékolva van, azonban az utolsó szakasz célja előtt 3 km-rel hatalmas balesetet szenvedtünk. Egy enyhe jobbos kanyarban, ahol az itinerünk szerint guminak kellett volna védeni a padkát, rengeteg felhordás volt az úton, hiszen a gumi hiányában mindenki levágta a kanyart. Az erdős, árnyékos részen nem találtam meg az ideális tiszta ívet, az autó hátulja megúszott, és körülbelül 130-140 kilométeres sebességgel, frontálisan egy méretes fának csapódtunk. A fa abban a pillanatban nullára lassította az autót, majd kidőlt az útra, elzárva az utánunk érkező versenyzők útját. Azonnal mentőt hívtunk, hiszen egyből látszott, hogy nagy a baj. Én viszonylag enyhébb sérülésekkel megúsztam, a szegycsontom törött el, valamint több zúzódást és rándulást szereztem a baleset során. Navigátorom, Schweighardt Gábor sajnos ennél sokkal súlyosabban sérült, neki ugyanis eltörött a bokája, hat bordája, valamint egy úgynevezett kompressziós csigolyatörést is szenvedett. A bokáját még vasárnap éjjel egy háromórás műtéttel rendbetették, bordáit és gerincét azonban nem lehet műteni, azok maguktól fognak meggyógyulni, hosszú hetek alatt. Jelenleg még az intenzív osztályon tartják megfigyelés és kezelés alatt a pécsi Honvéd Kórházban, mivel a bordatörések tüdősérülést is okoztak nála, ami folyamatos felügyeletet igényel. Ha minden a terv szerint alakul, akkor pénteken át lehet majd őt szállítani Székesfehérvárra, azonban még valószínűleg heteket kell majd kórházban töltenie. Gábor azonban nagyon erős, biztos vagyok benne, hogy a lehető leghamarabb, teljesen fel fog épülni. Ezúttal is szeretném megköszönni mindenkinek, akik telefonon, e-mailben, SMS-ben vagy bármilyen egyéb módon együttérzésüket és biztatásukat fejezték ki számunkra, tényleg nagyon sokat jelent minden biztató szó. Többek között személyesen látogatott meg bennünket a kórházban a Honda Europe képviselője, aki Belgiumból érkezett az IRC-futamra. Szövetségünk és szakágunk vezetésének ignoranciáját pedig már rég megszoktuk, nem is igen vártunk tőlük mást...

A további folytatásról még nem esett szó, előbb fel kell épülniük mindhármuknak.

Álomszerűen kezdődött számunkra a 45. Canon Mecsek-rali, minden adott volt egy tökéletes és sikeres versenyhez. A csütörtöki shakedown után még változtattunk valamelyest a futómű-beállításokon, a pénteki prológot pedig kizárólag a nézőknek szántuk. A szombati versenynapon 8 gyorsasági szakasz várt a mezőnyre, kiegyensúlyozott versenyzéssel a nap végére a magyar értékelés harmadik, a nemzetközi mezőny ötödik helyén álltunk, a legjobb hondás versenyzőpárosként. Vasárnap egy kicsit fáradtabban kezdtünk, azonban így is előrébb tudtunk lépni a nemzetközi értékelésben, a nap felénél már a negyedik helyen álltunk két magyar és egy olasz versenyzőpáros mögött. Úgy tűnt, a sikerünk már szinte borítékolva van, azonban az utolsó szakasz célja előtt 3 km-rel hatalmas balesetet szenvedtünk. Egy enyhe jobbos kanyarban, ahol az itinerünk szerint guminak kellett volna védeni a padkát, rengeteg felhordás volt az úton, hiszen a gumi hiányában mindenki levágta a kanyart. Az erdős, árnyékos részen nem találtam meg az ideális tiszta ívet, az autó hátulja megúszott, és körülbelül 130-140 kilométeres sebességgel, frontálisan egy méretes fának csapódtunk. A fa abban a pillanatban nullára lassította az autót, majd kidőlt az útra, elzárva az utánunk érkező versenyzők útját. Azonnal mentőt hívtunk, hiszen egyből látszott, hogy nagy a baj. Én viszonylag enyhébb sérülésekkel megúsztam, a szegycsontom törött el, valamint több zúzódást és rándulást szereztem a baleset során. Navigátorom, Schweighardt Gábor sajnos ennél sokkal súlyosabban sérült, neki ugyanis eltörött a bokája, hat bordája, valamint egy úgynevezett kompressziós csigolyatörést is szenvedett. A bokáját még vasárnap éjjel egy háromórás műtéttel rendbetették, bordáit és gerincét azonban nem lehet műteni, azok maguktól fognak meggyógyulni, hosszú hetek alatt. Jelenleg még az intenzív osztályon tartják megfigyelés és kezelés alatt a pécsi Honvéd Kórházban, mivel a bordatörések tüdősérülést is okoztak nála, ami folyamatos felügyeletet igényel. Ha minden a terv szerint alakul, akkor pénteken át lehet majd őt szállítani Székesfehérvárra, azonban még valószínűleg heteket kell majd kórházban töltenie. Gábor azonban nagyon erős, biztos vagyok benne, hogy a lehető leghamarabb, teljesen fel fog épülni. Ezúttal is szeretném megköszönni mindenkinek, akik telefonon, e-mailben, SMS-ben vagy bármilyen egyéb módon együttérzésüket és biztatásukat fejezték ki számunkra, tényleg nagyon sokat jelent minden biztató szó. Többek között személyesen látogatott meg bennünket a kórházban a Honda Europe képviselője, aki Belgiumból érkezett az IRC-futamra. Szövetségünk és szakágunk vezetésének ignoranciáját pedig már rég megszoktuk, nem is igen vártunk tőlük mást...

A további folytatásról még nem esett szó, előbb fel kell épülniük mindhármuknak.

A további folytatásról még nem esett szó, előbb fel kell épülniük mindhármuknak.

A további folytatásról még nem esett szó, előbb fel kell épülniük mindhármuknak.