Nagy Péter: "a jó szellemű közösség volt a Videoton ereje"

Nagy Péter a MAFC csapatából érkezett Székesfehérvárra, a régi rivális, Horváth Antal (Bp. Honvéd) hívó szavára. Sajni Józsefnek és társainak köszönhetően jó közösségbe csöppent, így aztán miután a város is megtetszett neki, nem akart budapesti lakos maradni, székesfehérvárivá lett. Miként Dávid Kornél és Halm Rolland is később.

– Esetünkben a profi szellem nem elsősorban a pénz miatt volt profi, hanem a barátság miatt. Mindent megtettünk egymásért a pályán és a pályán kívül egyaránt, és ez így van a mai napig. A 4. hely volt a legjobb eredményünk, mert valami mindig hiányzott, ami a dobogóra segített volna bennünket. Amikor utólag beszélgettünk ennek miértjéről, abban maradtunk, hogy Rosinszkyn kívül nem volt nagy egyéniség közöttünk. Nem voltunk rossz játékosok, a csapat egysége volt a fő erőnk, de hiányzott még egy, vagy két Rosinszky a csapatból. Hogy furcsállottuk vagy sem az első külföldit? Nem, úgy vettük, hogy segít a jobb eredmény elérésében. Olyan ember érkezett közénk, aki jó szellemével beleillett a közösségünkbe.

Nagy Péter és társai idejében kezdett megfordulni a Budapest–vidék közötti különbség. Mert: korábban csak fővárosi csapatok voltak (lehettek?) bajnokok, de a Körmend elsősége után mára már a budapestiek sehol nincsenek az aranyosok között...

– Nem foglalkoztatott bennünket ez, nem csupán amiatt, hogy volt közöttünk több fővárosból érkezett játékos is. Sőt, azt sem éreztük, hogy a fővárosi csapatok nagyobb támogatást kaptak volna.

Nagy Péter miután abbahagyta a játékot, a szakosztály vezetője lett, így neki kellett meg– és átélnie, hogy a nagy Videoton SC felbomlott.

– Nagyon rossz érzés volt részesének lenni a nagy klub felbomlásának. Tizenhárom, vagy tizennégy szakosztálya volt az egyesületnek, először a labdarúgók szálltak ki, és alkottak önálló gazdasági egységet, majd folyamatosan szűntek meg a drága és kevésbé drága szakosztályok. Voltak, akik új életet kezdtek, és voltak akik eltűntek a feledés homályába.

Péter elmondta: nem okozott gondot az, hogy abbahagyta a játékot, mert kosárlabdázóként is dolgozott már, megvolt hát a folyamatosság.

– A gyárfejlesztési főosztályon voltam osztályvezető, annyi könnyítést kaptam, hogy csak a délutáni edzésekre kellett járnom a korábbi két gyakorlással szemben, és elengedtek a mérkőzésekre, az edzőtáborokba. Mielőtt a cég is megszűnt, már saját cégem volt, nem volt sikeres, később a multiknál dolgoztam, dolgozom látástól vakulásig. Székesfehérvár? Eleinte vissza akartam menni Pestre, de már teljes szívvel fehérvárinak vallom magamat, ez az otthonom.