Csak járja a maga útját

Szöcske - mert mindenki egyszerűen csak így hívja, ismeri a lövészet mágusát - , már óvodás korában megkapta a ragadványnevét, és azóta hurcolja magával azt. Ugyanis az óvodában roppant szeretett mindenre felmászni, és leugrani arról amit csak látott és amivel megtehette eme műveletet. Imádott mozogni, a játszótéren ugrabugrálni, elmondása szerint jó volt a távol- és magasugrásban is. Focizott, de az apja levitte az Alba Volán öttusázóihoz, így került kapcsolatba a sportággal. Előtte a Vidiben játszott, de amikor Kulcsár Antal elkezdte építeni a 70-es években későbbi birodalmát, és újsághírdetést adott fel, annak olvastán fogta kézen apja a kisfiát és jegyezte el az öttusával. De a futball is megmaradt örök szerelemnek, mert amikor abbahagyta az aktív öttusát, a MÁV Előre SC labdarúgócsapatában játszott az NB III-ban.

- Ami az öttusa pályámat illeti: kéttusában korosztályosként megnyertem a fehérvári MK fordulót, a diákolimpiának megfelelő viadalon meg második lettem. Csapat- és csoporttársam volt Slett Tomi, Slett Csaba, Veszely Béla és Zoli, Schütz Tomi, Demeter Józsi. Igaz, én voltam a legfiatalabb Slett Tamással.

Mészöly Gábor, a mesteredző

Kíváncsiskodtam: volt valaha civil foglalkozása, vagy mindig a sport jelentette a mindennapos állandó tevékenységét?

- A honvédségtől történő leszerelésemet követően másfél évig apám éttermében dolgoztam pultosként, utána keresett meg Kulcsár Tóni, hogy legyek utánpótlásedző, mert egy ember hiányzott a csapatából. Nulláról indultam, elvégeztem a segédedzői tanfolyamot, aztán...

Közbevágtam: a semmitől a mesteredzői címig nagyon hosszú volt az út a számára?

- Végigjártam a szamárlétrát, 1988-ban kezdtem az edzősködést, öt évig dolgoztam az utánpótlásnál, a többi között Vörös Zsuzsa és Horváth Viktor egyik felkészítője voltam. Amikor 1993-ban elhatározták, hogy a robbanó pisztolyról áttérnek a légpisztoly lövészetre a sportágban, akkor lettem lövőedző. Valójában vívóedző szerettem volna lenni, de ott telt ház volt. Nem bántam meg a váltást, sikerült elsajátíttatnom a tanítványimmal a precíz munkát. A családom elviselte a sűrű távollétet, a feleségem sportolóként, atlétaként ismerte eme élet előnyeit, hátrányait. Ami a gyerekeket illeti: közöltem velük, nem kötelező öttusázónak lenniük, de úszni muszáj megtanulniuk. Ez is történt, és ennyi.

Gyanítható: amíg Szöcske fel tudja emelni a kezét, amíg ugrani tud, biztos, hogy ott marad a sportágnál...

- Ez teljesen biztos. Amikor pár éve életemben jött a váltás, nézegettem, hogy mihez is kezdjek magammal, de e kérdésre csak egy válasz volt: azt kell tennem, amit eddig. Ehhez értek, ezt szeretem, így aztán csináltunk egy új egyesületet, és tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, töretlen lelkesedéssel. Mert akit a mozdony füstje egyszer megcsapott, az nehezen tér el a maga által kijelölt útról...