Hogy volt? Hogy van? sorozatunkban most Bakos Károly súlyemelőről olvashatnak

Hamar kimondták rá, hogy tehetségtelen, mivel a testarányai nem voltak megfelelőek ehhez a sportághoz. Rövid volt a törzse, hosszú a karja, nem kifejezetten súlyemelő alkat. Nem törődött ebbe bele, más technikával, az ollózásossal dolgozott, ami rég kiment a divatból. Utána rendben volt minden, hiszen ifjúságiként az ólomsúlyúakat is megverte. Huszadik születésnapján világcsúcsot javított, később olimpiai bronzérmet, világbajnokságot, kétszer Európa bajnokságot nyert, és hétszeres magyar bajnok lett. Ezüst- és bronzérmei szinte a megszámlálhatatlan kategóriába tartoztak a világversenyeken. Vajon mi lett volna, ha tehetséges?

Az édesapja klubjában, a Budapesti Építőkben kezdet, utána átment a Testvériségbe, ahol a legendás Orvos András kezei alatt dolgozott. Aztán Székesfehérvárra került...

Bakos Károly versenyezni akar. Fotó: Molnár Artúr

– Nagyon nehéz volt elkezdeni a civil életet a pályafutásom befejezése után. Akik addig barátok voltak, hátat fordítottak, hiába próbáltam meg mindent, semmi nem jött össze. Bementem a szövetségbe, mondtam, edző lennék valahol. Felajánlottak néhány helyet, Fehérvár is köztük volt, megtetszett, maradtam. Az igazi kihívást az jelentette, hogy a megyében nem volt súlyemelés, így aztán belevágtam. Elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, Barts Oszkár volt itt a legfőbb sportvezér, szólt Sellei Bandinak, hogy az Építőknél hozzanak létre súlyemelő szakosztályt. Kaptam állást, lakást, dolgozhattam hát. Lett magyar bajnokom, válogatottam, Huszics, Rédei, Rimán, Antal remek versenyző volt. Első osztályú csapatunk volt, a 100 szakosztály között az első 10 között bérelt helyünk volt. Később, 1992 után jöttek a problémák, akkor próbáltam életben maradni, nem volt könnyű. Volt kárpitos végzettségem technikusi diplomával, az Árpád Szakmunkásképzőbe kerestek műszaki tanárt, 14 évig tanítottam ott, 67 évesen mentem nyugdíjba. Voltak jó tanulóim, jó sportolóim, bekerültem az iskola aranykönyvébe, az iskola örökös tanára lettem – sorolta.

Károly, miként az apja, nem nyughatott...

– Nyugdíjasként gondoltam, itt az ideje a pihenésnek. De jöttek a Fehérvár RC rögbisei, aztán azon kaptam magam, hogy dolgozunk újra, súlyt emelünk. Jöttek az eredmények, masterseim magyar és Európa-bajnokok lettek. És zárásként jöjjön a poén: leigazoltam a rögbiklubban és jövőre indulok a masters-bajnokságon! Ideje már versenyeznem...