Sáringer Károlynak sikerült a legjobbját nyújtania a kazanyi vizes vb-n

Sáringer Károlyt keveseknek kell bemutatni a megyeszékhelyen, sikeres sportoló, újságíró, író, aki azért megjárta néhány éve a poklot is, amikor az alkohol rabjává vált. Megmentette magát, ismét az úszás felé fordult, elhatározta, hogy világbajnoki résztvevő lesz.

– Pedig nem volt könnyű 125 kilósan nekivágni, ráadásul egyedül – kezdte meséjét a sportember. – Olykor nagyon magányosnak éreztem magam. Sokat, nagyon sokat edzettem – néha napi 6-7 órát –, esetenként talán a kevesebb több lett volna. Azonban rövid volt az idő, kevesebb, mint két év. Az évtizedek alatt tönkretett testet nem lehet néhány hónap alatt jóra hozni. Olyan, mintha hétfőn elvetném a magot, szombaton meg mennék a fához szüretelni.

Sáringer Károly edzőre, segítőre, barátra is talált a Hullám 91 szakmai vezetőjének, Sárdi Ákosnak a személyében.

– Akárhány éves az ember, külső szakember nélkül nem megy ez az egész – folytatta Sáringer. – Az edzősködés komoly szakma és hivatás. Plusz én mást gondolok a mozgásomról, mint amit valójában csinálok a vízben. Sárdi Ákos érdemei elévülhetetlenek ebben az egészben. A támogatókról sem feledkezhetem meg. A város vezetése meghökkentő és számomra már-már megható természetességgel és nagyvonalúsággal állt mellém, mögém.

Sáringer Károly a medállal, és edzőjével, Sárdi Ákossal (Fotó: A Hullám 91 felvétele)

A sportember reális célkitűzésekkel utazott el Kazanyba, már a viadal előtt csillapította a fehérvári drukkerek várakozását, akik aranyat jósoltak neki.

– Óvatos voltam. Sejtettem, hogy a Csitáry uszodában jól úszni nem ugyanaz, mint egy hatalmas világversenyen helytállni. Bejött. Így aztán sikerült is minden célkitűzésem tejesíteni, sőt! Az 50 méteres mellúszás 6. helyezése minden előzetes képzeletemet felülmúlja. Meg kell tanulni versenyezni, aztán külföldön versenyezni, végül vb-n versenyezni.

Sáringer Károly szerint a szervezés megdöbbentően kifogástalan volt. Előfordult, hogy éjjel fél kettőkor egy egész küldöttség fogadta a reptéren. A mezőny nyomasztó volt: sokan indultak és nagyon jó úszók.

- A 100 m mellre a reptérről estem be az uszodába, szemhunyásnyi alvás nélkül. Úgyhogy – bár gyenge idő – még az 1:30 is csoda lett volna. Végül 1:27,82-t úsztam és 12. lettem. 50 m pillangón már éreztem, hogy könnyebb egy kicsit az úszás, sikerült is az egyéni csúcs, 0:32,48, a 17. helyezésnek nincs különösebb jelentősége, bár előre aláírtam volna. Az 50 m mellúszásért mentem ki – nincs mit magyarázkodni, a 0:36,28 a legjobb időm, a 6. hely pedig csodás. Csakúgy, mint a kazanyi élmények.