Fáncsy Imre nemzetközi mester sikere Zalakaroson

Amíg Havasi Gergő az A, addig a 40 éves Fáncsy Imre – immár 20 éve nemzetközi mester sakkozó, háromszoros korosztályos magyar bajnok. 11 éve székesfehérvári lakos, többszörös Fejér megyei bajnok, és a ragos Fehérvár Kupa győztese – a B csoportban végzett az első helyen, a zalakarosi nyílt magyar bajnokságon. A mezőnyben 105-en szerepeltek 13 országból, a magyarokon kívül volt francia, ukrán, horvát, szlovák, cseh, német, osztrák, orosz, szlovén, román, spanyol és kanadai résztvevő, közöttük 1 nagymester, 6 nemzetközi mester, és 7 Fide mester. Az alábbiakban Fáncsy Imre beszámolóját olvashatják.

Fáncsy Imre a B csoport első helyezettjének járó serleggel (Fotó: A verseny honlapja)

„Nálam nagyon fontos a jó formaidőzítés, ezért 1 héttel a rendezvény előtt részt vettem a sümegi versenyen, ahol begyakorolhattam a megnyitásaimat és jó formába lendültem. Úgy gondoltam, hogy van esélyem megnyerni a megmérettetést, annak ellenére, hogy 5-6 riválisom is asztalhoz ült, de azért az első hatba szerettem volna mindenképpen bekerülni. Az ilyen nagy létszámú versenyeken nagyon fontos, hogy valaki jól kezdjen és az első 3 fordulót mindenképpen megnyerje. Ennek a végső elszámolásnál van jelentősége, amikor több játékos is azonos ponttal végez. Ekkor a helyezéseket a Bucholz számítás alapján dőlnek el, azaz az ellenfelek eredményei határozzák meg.

A 4. forduló után hárman álltunk az élen száz százalékos teljesítménnyel. Ekkor a két riválisom egymás ellen döntetlenezett, míg én a világos bábuk előnyét kihasználva győzelemre vezettem haderőimet. Így egyedüliként átvettem a vezetést. Ezen eredmény megőrzéséhez, már csak arra kellett törekednem, hogy a későbbekben ne veszítsek partit. A 6. fordulóban Kiss Attila nemzetközi mester személyében kemény ellenfél érkezett, aki nagy megnyitási szakember, így a sötét bábukat vezetve nehéz csatának néztem elébe. De sikerült könnyen tartanom a döntetlent. A rivális nagymester nagy szerencséjének köszönhetően kihúzta a döntetlent, így megmarad a fél pontos előnyöm. A 7. fordulóban sikerült győznöm, míg a mögöttem lévők csak döntetleneztek, így már 1 egész ponttal vezettem a mezőnyt. Ekkor következett a legnehezebb meccs, ismét sötéttel a szenior világbajnok nagymester Okhotnik ellen. Ő arról híres, hogy mindenki ellen 2 királyig küzd megalkuvást nem ismerve, ezért is ért meglepetésül, hogy a 23. lépésben döntetlent ajánlott úgy hogy egy kicsit jobban állt, és 56 perce volt az én 16 percemmel ellentétben, ezért elfogadtam a döntetlent. Így előtte továbbra is megmaradt az előnyöm. Valószínűleg látta, hogy jól és magabiztosan játszom a versenyen, és tartott a vereségtől. Az utolsó fordulóban Kernazhitsky nemzetközi mesterrel játszottam, aki csak fél ponttal volt lemaradva tőlem. Csalódottan vettem tudomásul, hogy erős ukrán riválisom ellen is a sötét bábukat vezetve kell asztalhoz ülnöm. Az első 2 szabály szerint nekem kellett volna fehérrel játszanom, de a harmadik szabály felülírta az első kettőt, miszerint akkor ő az utolsó 5 fordulóból 4 alkalommal lett volna fekete, és ezt a sorsoló program nem engedi. Mivel a megnyitás elmélet szerint általában világos kicsit jobban áll a 10-15. lépés körül, ebből adódóan a sötét kicsit rosszabbul, ezért ezen a szinten mindenki sokkal jobban szeret világossal játszani. Azt is tudtam, és ellenfelem is tisztában volt azzal, hogy a 4. fordulóban a nagymester legyőzte őt, így rossz lesz a Bucholza, és ezért kockáztatni kell, mivel a döntetlennel és a vereséggel is a 4. helyen végez, viszont ha megver, akkor fél pont előnyel első, és akkor nem számít a Bucholz, mert nincs holtverseny. Ezért itt is nagy meglepetésként ért, amikor a 20. lépésben elfogadta a döntetlen ajánlatomat egy nagyon bonyolult állásban ahol még idő előnye is volt. De ő is tartott tőlem, így sikerült végig vezetve fél pont előnyel megnyernem a rangos viadalt.”