Csákvár: A vezetőedző szemléletét a játékosok is átvették

– Amikor tavaly balszerencsés körülmények között kietsek az NB II-ből, gondolta vona, hogy azonnal visszakerülnek, ráadásul nagy fölénnyel a legerősebb NB III-as csoport, a nyugati bajnokaként?

– Ekkora fölényre nem gondoltam, ez menet közben alakult így – kezdte válaszát az első kérdésre az Aqvital-Publo Csákvár vezetőedzője, Bognár György. – Sőt, az indulásnál olyan fiatal játékosok érkeztek, akik felnőtt bajnokságban még nem is léptek pályára. Azt tudta, hogy az élmezőnyben végzünk majd, abban is maradtunk Nagy Sándor elnök-tulajdonossal, ha tudunk, legyünk az elsők, hiszen az a legszebb feladat. Tudtam, hogy a csapat oda is ér, mert szakmailag az egyéni képességeket figyelembe véve láttam, ha összeérik a gárda, akkor jók leszünk. Amikor a bajnokság elején a hatodik, nyolcadik helyen álltunk, akkor sem voltam elkeseredve, mert tudtam, hogy rendben lesz ez a dolog. Végül az elsők lettünk már három fordulóval a bajnokság vége előtt, de erre nem számítottam.

Bognár György (középen) egy tavalyi, a televízió által közvetített NB II-es meccs után nyilatkozik (Fotó: Molnár Sándor)

– Van-e titka a csapatnak, a játékának?

– Én mindig olyan filozófiával próbálom következetesen építeni a csapatot, akár itthon, akár idegenben próbáljunk dominálni a meccseken. Kezdeményezni, letámadni az ellenfelet, futballozni, hátrafelé passzívan nem játszani. Ennyi a filozófia, és ha következetesen végrehajtjuk, persze ehhez egyéni képesség is kellenek. Ebben a szezonban gyakorlatilag ez bejött, mert a játékosok vevők voltak rá. Még amikor kikaptunk, és gyengébben játszottunk, akkor is mi domináltunk, csak legfeljebb nem tudtuk túljátszani az ellenfelet, de ez szerencsére csak pár meccsen volt így.

– Nagyon sok visszhangos sikerük volt, melyikre a legbüszkébb?

– Azt gondolom, hogy főleg a hazai meccsek sikerültek jobban. Az, hogy itthon nem kaptunk ki, csak egy döntetlenünk volt, azt jelzi, hogy a dominancia főleg hazai pályán mindig meg volt. Tavasszal, főleg amióta az új pálya elkészült, és világítás mellett tudtunk játszani, azok a meccsek sikerültek a legjobban. Volt egy különlegesen jó hangulatuk, a csapat is jól játszott, általában három, négy, öt gólokat szereztünk, számtalan helyzetet alakítottunk ki. A közönség is élvezte, hát mi kell még? Ez volt az az időszak, amikor minőségileg is többet kaptunk, mint amire számíthattunk.

– Ön a támadó foci, s nem a deffenzív játék híve. Ez olyan meccseken is bebizonyosodott, mint a több NB I-es futballistával felálló Győr II, és Haladás II ellen.

– Ezeken a meccseken valóban megerősített riválisok ellen játszottunk, de ez induláskor nem is mérvadó. Amikor négy-öt élvonalbeli is pályára lép, nyilván szükség van arra, hogy túl tudjuk játszani őket, e ehhez kellenek az egyéni képességek. Ezeken a meccseken az ellenfeleink ráadásul jól és motiváltan játszottak, Ezek olyan mérföldkövek, amik nagyon fontosak voltak a csapat életében. Azt gondolom, ezeken a meccseken bebizonyította a csapat, hogy akár az NB II-ben is megállhatja a helyét. A kezdőcsapatunk erős volt, jó képességű játékosok alkották. Persze, az NB II-ben sokkal több kell, masszívabban kell védekezni, hogy a támadó futballban még jobbak legyünk. És ami nagyon fontos: olyan elnökünk van, aki a szívét, lelkét kiteszi a csapatért, de soha nem mondja azt, hogy ki legyen a jobbszélső.