FKC: Kazai Anita, a balszélső

- Milyen állapotban vagy jelenleg?

- November elején szakadt el a keresztszalagom, amit januárban műtöttek, ebből próbálok mielőbb felépülni. Úgy jöttem ide, hogy a rehabilitációs edzőmmel még Debrecenben megbeszéltük, az alapozás kezdetére száz százalékos állapotban leszek, ez hála az égnek szinte teljességgel így is van, majdnem mindent együtt tudok csinálni a lányokkal. Mindössze a konditeremben van néhány feladat, ami még nem megy úgy, ahogy szeretném. A pályán, edzésen, játék közben, egy-egyezésben, kapura lövésben, felugrásban már minden jól megy.

Kazai Anita már több játékost ismert a fehérvári csapatból (Fotó: Pati-Nagy Bence)

- A DVSC csapatával már nagyon komoly mérkőzéseken is játszottál, így például Bajnokok Ligája meccseken is. Mit vársz a fehérvári szerepvállalásodtól?

- Igen, Debrecenben az utóbbi két évtől eltekintve voltak nagyon fényes korszakok is, de nagyon örülök, hogy ide szerződtem. Szimpatikus társaságba kerültem, kiválóan érzem magam a lányok között, mind edzéseken, mind az edzéseken kívül megtaláljuk az összhangot. Ahogy Siti Bea is elmondta, a négybe jutás fantasztikus lenne, és ezt szerintem mindenki át is érzi, mindenki meg fog tenni mindent ennek eléréséért. Magamtól azt várom ebben az idényben, hogy sérülésem végleg múlttá váljon, megtörtént ugyan, de ne legyen észrevehető egyáltalán a játékomon. Az FKC-t már ellenfélként is szívós kis csapatnak ismertem meg, amely mindig tudott meglepetést okozni. Szerettem ellenük játszani, attól függetlenül, hogy több vagy kevesebb sikerélményem volt velük szemben, jó csapatról van szó.“

- Norvég edződ lett, ez mekkora újdonság számodra?

- Abszolút újdonság ez számomra, eddig szinte csak magyar edzőkkel dolgoztam, de Pal Oldrup Jensen nagyon pozitív benyomást keltett eddig már a beszélgetések során, majd az edzéseken is. Nagyon jó edzéseket tart, és igen jól kiegészítik egymást Siti Beával, tetszik az eddigi munka. Az angollal kissé hadilábon állok, de mindenki azt mondja, napról-napra jobb lesz. Megértem, amit Pal mond, de én nem annyira tudom még megértetni magam, viszont ilyenkor segít Bea.

- Milyennek látod a közösséget, amibe most belecsöppentél?

- Ettől nem igazán tartottam előzetesen sem, mert szinte valamennyi játékost ismertem legalább szegről-végről. Az külön pozitívum, hogy Anival [Herr Anita] együtt érkeztünk a csapathoz, és vele tavaly is nagyon sok időt töltöttünk együtt. A többi csapattársam közül sokkal játszottam korábban a korosztályos válogatottakban, így Pumival [Tilinger Tamara], Emberovics Mírával, Trimmel Brigivel és Mayer Szabinával.