Viktor, az aranyember

- A berlini világbajnoki győzelem, ez életem végéig elkísér majd. Óriási verseny után elsőként szakítottam át a célszalagot, mindent megtettem a győzelemért - mondta.

Székesfehérváron sokáig korosztályos versenyzőként érték el sikereiket a legények. De Viktor első felnőtt-világbajnokságán, Millfieldben hajszállal maradt le az egyéni aranyéremről, második lett, ám csapatban és váltóban a dobogó tetejére állt.

- Mindig a munkában hittem, a magamba vetett önbizalom később jött. Amikor elvégeztem az edző által kijelölteket, tudtam, az a versenyen kamatozik majd, de ehhez el kellett egy bizonyos kort érnem. Fiatalként labilis voltam, felnőttként ésszel is felfogtam a munka hasznát.

A munka az eredményesség alapja, ám szerencse nélkül nehéz célba érni. Viktor milyen viszonyban volt 25 év alatt Fortunával?

- Nem voltam nagyon szerencsés, de balszerencsés sem. Voltak gondjaim, sérülések, kihagyott versenyek formájában. Átéltem azt is, hogy minden rendben volt, sőt, Fortuna lökött rajtam, így odaértem a vb- vagy Eb-dobogóra.

Emlékszem Budapestre, amikor a vb-n a futásban a második helyről rajtolhatott. Egy kört sem mentek, Viktor lelassult, húzta a lábát, Pálvölgyi Miklós parancsolta le a pályáról. Ez aligha volt szerencsés mozzanat...

- A 2008-as év miatt mondom azt, hogy nem teljes a pályafutásom. Abban az évben volt a világbajnokság és a pekingi olimpia. Pesten a sérülés miatt nem tudtam befejezni a versenyt, Peking előtt újabb sérülés következett. Ha nincs a vb-n a probléma, az olimpia is másabb lett volna.

Kérdés: ha 2004-ben - klassz kis versenyzőként, mert klasszissá később lett -, a megszerzett kvóta ellenére nem tartják itthon, és ott lett volna az athéni olimpián, vajon 2007-ben megnyert volna mindent? Volt benne dac?

- Akkor tényleg pechesnek éreztem magam. Sikerrel dolgoztam fel azt a helyzetet, az is szerepet játszott abban, hogy később a legjobb lehettem. Mondták, jó csapatember voltam, de az említett érési folyamat miatt később egyéniben is a legjobb lettem, mert olyan erényeket tanultam meg, hogy higgyek magamban, és másokkal is elhitessem: én vagyok a legjobb, és ez az, ami a csúcsra segített.

- Akkor tényleg pechesnek éreztem magam. Sikerrel dolgoztam fel azt a helyzetet, az is szerepet játszott abban, hogy később a legjobb lehettem. Mondták, jó csapatember voltam, de az említett érési folyamat miatt később egyéniben is a legjobb lettem, mert olyan erényeket tanultam meg, hogy higgyek magamban, és másokkal is elhitessem: én vagyok a legjobb, és ez az, ami a csúcsra segített.