Sikerman - beszélgetés Kis Gergővel

„Először fociztam, de aztán elkezdett fájni a térdem, akkor mondta az edzőm, hogy vagy úszom, vagy pedig befejezem a focit. Így kezdődött minden.”
Gyerekkori emlékei közt leginkább az első úszás volt a legkülönösebb: „Tapolcán születtem, unokatestvéreimmel, keresztapámmal, keresztanyámmal mentünk el úszni. Én minden előzetes nélkül beleugrottam  a vízbe. Keresztanyám megkérdezte édesanyámat, hogy Gergő ugye tud úszni? A válasz persze nem volt, én pedig már ott lubickoltam a vízben. „
Gergő még nem tervez hosszú távra: „Jövőre londoni olimpia. Edzek, hogy minél jobb legyek, utána mi lesz, azt majd meglátjuk, az biztos, hogy van még egy 2-3 évem, amíg versenyképes leszek, de utána el kell gondolkodnom azon, hogy úszok-e tovább ”
„Ajka városa ideális, nem éri meg felmenni Budapestre csak azért, hogy pár tízezerrel többet keressek, a helyhez és az edzőhöz való hűség nekem mindennél többet ér.”
Gergő véleménye szerint a csapatsport leginkább szórakoztató ipar. „Egy úszóversenyre sosem mész be sörrel a kezedben, viszont mozgóhajóból egy focimeccsen mindenkinek minimum szotyi van a szájában.”
A fiú végül azt is elárulta, a sosem tudna kiugrani, retteg tőle. „Komolyan, ha beleesnék, én lennék az első, akit ki kellene menteni.”
Összenéztem a mellettem lévővel, és eltöprengtem azon, vajon tényleg a többszörös úszóbajnok hangja volt-e ez. 
 

Fehér Emma
Szombathely
Bolyai gimnázium

A cikk a Pannon Lapok Társasága Séta táborában készült.

További képek, információk a Facebookon!