Felfedezés vagy kínszenvedés

Én is egy diák vagyok, aki nap mint nap bejárok erre a helyre, majd mikor leteltek az óráim, hazamegyek. De úgy gondolom, a suli több mint egész napokat a padban ülni és várni, hogy mikor csengetnek ki.

Először is nagymértékben határozza meg jövőnket, hiszen a sok-sok tantárgyat megismerve és elsajátítva, a hosszú évek alatt rájövünk, hogy miben vagyunk a legjobbak, melyik áll legközelebb hozzánk, és milyen irányban szeretnénk majd a megszerzett tudással továbblépni. Az iskola későbbi életünk előcsarnoka, ahonnan egy jó kis felfedező útra indulhatunk.

Én már hat éve járok gimnáziumba, és még két évem van az érettségiig. Már ezalatt a hat év alatt is rengeteget formálódott a személyiségem. Kisebbként kissé önbizalomhiányos voltam, de úgy érzem, sikerült sokat fejlődnöm, tanulnom a hibáimból és rájönnöm, hogy mire vagyok képes, és ehhez a suli nagyon is hozzájárult.

A suli elengedhetetlen része az osztály és az ott szerzett barátok. A rengeteg kirándulás és élmény, amit velük élünk át, felejthetetlenek. Ilyenkor kicsit magunk mögött hagyjuk az iskolát, és csak nevetünk, és jól szórakozunk. Egy csapattá válunk az évek folyamán, segítünk egymásnak, és ami a legfontosabb, tanulunk egymástól.

Szerintem így kell gondolni az iskolára, és nem úgy, hogy az egész egy kínszenvedés a tanulással együtt. Suliba járni jó dolog, fejlődni emberileg és agyilag még annál is jobb!

Ragadjuk meg ezeket a lehetőségeket, és éljünk velük, mielőtt még túl késő lenne!