„Nem kacsa”, valóban omlós kacsát hoztunk a Márton-nap lezárásaként

A méreten túl persze ízbeli különbség is akad a két állat húsa között, így ez is befolyásolhatja Márton-napi döntésünket: libát vagy kacsát fogyasztunk-e a nagy napon? Ha gasztronómiai szempontból nézzük, vagyis az elkészítést vesszük figyelembe, mindegyik

szárnyassal el kell bíbelődni a konyhában, azonban végeredményként a liba húsa keményebb, mint a kacsáé. A megfelelő sütési mód, idő éppen ezért roppant fontos!

A kacsahúst, ha elkészült, pihentessük még: így marad omlós, szaftos

Most a könnyebbik utat választottuk, kacsás összeállítást hoztunk. Elsőként egy rosé kacsamellet készítünk el közösen, meghagyva a szárnyas bőrét. Nyugalom, az étel alkoholt nem tartalmaz: az alapot a francia rosé szó adja, amely – a borokhoz hasonlóan – itt is csupán annyit jelent: rózsaszín. A kacsára lefordítva ez egy kívül ropogós, belül rózsaszín ételt takar.

Alapanyagként egyedül négy darab kacsamellre, sóra és borsra van szükségünk. A konyhai felszereltséget tekintve előnyös, ha egy olyan öntöttvas serpenyővel dolgozunk, amelyet a sütőbe tehetünk. Ha nem rendelkezünk ilyen eszközzel, a serpenyőből a sütés előtt egy tepsibe rakjuk át a kacsa színe-javát! Kezdésképpen a sütőt melegítsük 220 Celsius-fokra, eközben pedig készítsük elő a kacsamellet – azaz, ha szükséges, tisztítsuk meg, nekünk csak a bőre és a színhús része kell. Előbbit éles késsel vágjuk be keresztirányban, úgy, hogy a húst nem sértjük meg! Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Pár percig állni hagyjuk, majd a bőrös felükkel lefelé hideg serpenyőbe tesszük a melleket.

A húst zsiradék hozzáadása nélkül, közepes lángon kezdjük el sütni addig, amíg a bőr szép aranybarna színt nem kap, körülbelül 6–8 perc alatt. Bizonyos időközönként öntsük le róla a húsból kifolyó zsiradékot! Ha megvagyunk, fordítsuk meg a melleket, s a húsos oldalukon fél percig süssük azokat! Eztán tehetjük a kacsákat a sütőbe, a húsos felükkel lefelé. A rosé állaghoz tizenöt perc sütés szükséges, a rare-hez, tehát a kevésbé átsütötthöz 10 perc, teljesen pedig 18 perc alatt süthetjük készre. Miután kivettük a kacsamelleket, tíz percig hagyjuk pihenni azokat, ezután fogyaszthatjuk.

A melle mellett a kacsa combját is sokan kedvelik. Egy családi adaghoz négy comb mindkét oldalát ízlés szerint sózzuk, majd a húst körülbelül húsz percen át állni hagyjuk. Ezt követően hova máshova kerülhetne a comb, mint egy lábasba – abba két-három evőkanálnyi kacsazsírt, egy-két deciliter vizet rakunk, így kezdjük el fedő alatt párolni a húst.

A kacsacombot jó másfél órán át készítjük, az idő vége felé közeledve pedig villával szurkáljuk, hogy megnézzük, mennyire sült meg. (A tényleges sütési idő attól függ, milyen a comb: fiatal vagy idős, tömött vagy nem tömött kacsától származik-e.) A

villapróbánál akkor kapunk jó eredményt, ha a hús ugyan nem jön le a csontról, de az evőeszköz könnyedén belemegy a combba.

Amennyiben a hús megpuhult, locsoljuk meg azt körülbelül 1–1,5 deciliter tejjel – így kap szép színt, ettől lesz ízletes, omlós a végeredmény. Sütőt nem is használunk, a recept szerint párolódó sült kacsacomb végig a tűzhelyen készül.

Tálalás előtt ezt is pihentetjük egy pár percig majd jellemzően párolt káposztával, burgonyakörettel porciózhatjuk a hozzánk érkező vendégeknek.