Tarkedli, avagy a finom cseh fánk

Szögezzük le mindjárt az elején, és ezzel némileg árnyaljuk is a képet: maga a tarkedli nem Csákvárról származik. Sokkal inkább cseh szakácsnők alkotása, akik mesterei voltak a tésztáknak, és akiket előszeretettel alkalmaztak a Habsburg birodalom idején konyháikban a tehetős osztrák családok. A cseh fánkként is ismert sütemény sütéséhez speciálisan kiképzett edény kellett, és ez az, amit a csákvári fazekasok tökélyre fejlesztettek, mert nem csak funkcionálisak, de szépek és sokáig használhatók is voltak a cserépedényeik. A település környékén bányászott tűzálló agyag kitűnő nyersanyagnak bizonyult: az ebből készített edények nem repedtek meg a nyitott tűzhelyen. Ennek köszönhetően vált Csákvár a Dunántúl legnagyobb fazekasközpontjává, ahol a 19. század második felében közel 200 fazekas élt és dolgozott.

No, de térjünk vissza a tarkedlihez, amelyről Majtán Istvánné, Judit néni mesélt: „Régen, amikor az emberek este hazaértek a mezőről, még vacsorát kellett főzni. Az asszony tüzet rakott, feltett egy kis levest, bekeverte a tarkedli tésztát, aztán kiment az állatokat ellátni. Ha ügyes volt, mire végzett, megfőtt a leves, és megkelt a tarkedlitészta, amit hamar ki lehetett sütni. Minden háznál volt tej, tojás, meg zsiradék és persze egy kis liszt, hiszen vacsorára csak 30-40 deka lisztből készült a tarkedli a sparhelten.” Tarkedlisütő pedig minden családban volt abban az időben, amit természetesen a csákvári fazekasok készítettek. Több fajtája is létezett, mert – úgy mondják – annyi mélyedése volt, ahány tagja a családnak.

Lássuk hát hogyan készül a tarkedli Judit néni konyhájában: „40 dekagramm lisztet tálba szitálok, a közepébe egy kis fészket csinálok. Ebbe teszek 2 evőkanál kristálycukrot, ráöntök 4-5 deciliter langyos tejet és rámorzsolok 2-3 dekagramm élesztőt. 4 tojás sárgáját a liszt szélére teszek. Amíg dolgozik az élesztő, a tojások fehérjét kemény habbá verem. Amikor az élesztő megkelt, a tálban lévő alapanyagokat összekeverem. A palacsintatésztánál sűrűbb, de a nokedlitésztánál lágyabb tésztát kell kapnunk. Ha túl kemény lenne, akkor keverés közben adok hozzá apránként még egy kis tejet. Ha összeállt a tészta, letakarva hagyom egy fél órát kelni, majd az olajozott tarkedlisütő mélyedéseibe teszek egy-egy kanállal a tésztából, és mind a két oldalát szép aranysárgára, barnára sütöm. Porcukorral meghintem a kisült fánkocskákat, és lekvárral tálalom. A tarkedlisütő alá, a gázlángra tegyünk vaslapot. Akinek nincs tarkedlisütője, az akár egy serpenyőbe öntött kevés olajban is kisütheti a kanállal kiszaggatott tésztát.”

Ma Csákváron már csak két fazekas dolgozik, de aki kedvet kapott a tarkedli sütéshez, jó ha tudja, ők még mindig készítenek mázas tarkedlisütőt.