2018.02.15. 06:30
Ünnepe válogatja
Mondd meg, mi a legkedvesebb ünneped, s tudom, ki vagy – mondhatnánk, de ez csak részigazság lenne. Mert egy dolog az ünnep, s egy másik dolog az, hogy készen elfogadjuk-e az adott ünnep körül kialakult jóféle meghittséget vagy éppen rosszféle felhajtást. A vásári közönségességet.
A Valentin-nap sajnos fokozott veszélynek van kitéve. A szerelem ünnepéhez közeledve a kereskedői reflexek ugyanis csak arra figyelnek, hogy Amerikától tanult módon üzletet csináljanak abból, ami lényege szerint éppenséggel varázslat.
Miközben látjuk az ellenpéldát is – azt, hogy azért a bazári hangulat lehetőségei sem korlátlanok. Hiszen maga a karácsony a legszebb példa arra, hogy a talmi forgatag semmit sem tud elvenni a szeretet igazi öröméből.
Mert az igazi ünnep mindig egy jó hír.
Megszületett a Kisjézus. Feltámadt a Megváltó. Kitört a forradalom. Kivívjuk a szabadságot. Eljött a fény. Él a szerelem.
Ilyen az, amikor a lélek mélye vagy a nemzet egésze ünnepel. Ha szerencsés a csillagzatunk, akkor erre figyelünk. S nem arra, amikor az anyag világa tobzódik. Amikor eljön a sör és virsli. A hóvirág és a csoki. A színes nyuszi és feles stampedli. A piros szívecske és a felfújt lufi.
Hiszen az öröm nem ugyanaz, mint a vigadozás. S ha elfogadjuk ezt, akkor a lényeg már csak az, hogy
hozzunk egymásnak végre jó hírt.
A szerelem hírét, a szeretet gyengédségét, a hit ajándékát, a nemzet összetartozásának örömét.
S akkor erre már Bálint se tehet mást, mint hogy bólint.