A költségmegosztó a panelházakban

Amikor három-négy évtizeddel ezelőtt a panelházak épültek, az állam jelentősen támogatta a távfűtést, így az olcsó volt. Az emeletes házak- ban egycsöves fűtést építettek ki, azaz ugyanaz a vezeték megy föl az összes fürdőszobán, vagy nappalin keresztül, így nincs olyan pontja a vezetéknek, ahová be lehetne építeni egy olyan hőmennyiségmérőt, mely csak az adott lakás pontos fogyasztását mérné. Nem is volt ezzel gond, ám a 90-es évek elején megszűnt, illetve csökkent a távhő támogatása, s a tarifák elkezdtek felfelé kúszni. Ekkor kezdett fontossá válni, mennyi a havidíj, sokan szerettek volna spórolni, s tudni, mennyi hőt fogyasztott a lakásuk.

Erre találták ki - mondta el lapunknak Pájer Sándor, a Széphő Zrt. hőszolgáltatási vezérigazgató-helyettese - a kilencvenes évek végén a költségmegosztót, mely annyit tud megmondani , hogy a ház teljes hőfelhasználásából mekkora arányban részesült az adott lakás, azaz nem a pontos hőfogyasztást méri. Az első ilyen készülékek párolgási elven működtek, ma már elterjedtek azok a digitális költségmegosztók, melyek mind a radiátor, mind a szoba hőmérsékletét figyelik, s ebből állapítják meg az arányt. A legmodernebb készülékek pedig már rádióadóval is rendelkeznek, ami azért jó, mert a megosztók leolvasását végző szakembernek be sem kell mennie a lakásba: odaáll az épülethez, s a lakások költségmegosztói rádióhullám segítségével átküldik az adatokat.

Pájer Sándor kérdésünkre kifejtette, való igaz, hogy egy északi, földszinti lakás kifűtéséhez több hő kell, mint egy védett helyen lévőéhez. Ezért építették be a korrekciós szorzókat, melyek figyelembe veszik az elhelyezkedést. Ezek a készülékek jelenleg a legjobb megoldást jelentik a fűtésdíjak fogyasztásarányos elosztásában, ha csak nem akarunk négyszázezer forintot elkölteni a fűtés átalakítására.