Két szál Boris Becker, avagy a krizantém reneszánsza

A legtöbben a színeit imádják az őszben: a pirosak, sárgák és barnászöldek fantasztikus kavalkádját, rózsaszínbe, korhadó barnába, tompa fenyőzöldbe hajló bujaságát. A szemnek oly kellemes kolororgiát nyugodtan becsempészhetjük hétköznapjainkba, lakásunk falai közé - magunkat, családunkat megtiszteljük vele, s a napunkat is felvidítjuk. Meg aztán: egészen más hangulatot kelt, életérzést közvetít - az amúgy kedvelt cserepessel szemben - a vágott virág, akár már egyetlen szál is, vallja Hartyáni Rita virágkötőmester, akinek szakmájából, vállalkozásából adódóan persze könnyű dolga van, mindig áll egy kis friss virág a konyhaasztalán - de az általa megfogalmazott igény ezen túlmutat. Azt jelentheti: a naponta feleslegesen kiadott száz forintok ára elkölthető lenne egy szál, akár egy hónapig a szemet gyönyörködtető virágszálra is.

Itt van mindjárt a krizantém, amire legtöbb honfitársunk csak fintorog: temetői virág... Nem, nem kizárólag az, sőt. A nemesítők olyan új színekkel és méretekkel rukkolnak elő krizantémfronton, amelyekkel sokan még nem is találkoztak. Itt van például a zöld pók , amely hosszú csészeleveleivel egy hónap múlva is megörvendeztet, holott leveleit addigra már rég a váza köré fonnyasztja. Itt van a pici, kemény, tömött fejű, teniszlabdára emlékeztető Boris Becker, a névadást nem kell magyarázni... Van lila-sárga, cirmosfejű, apró zöld és még apróbb krémszínű, amely csokorlazítónak kiváló. A legtöbben persze az óriáslabdára hajazó fehéret, sárgát viszik a sírokra; ha cserepesként teraszon tartjuk, mínusz 1-2 fokot elvisel, aztán megfagy ugyan, de tavasszal, mint egy évelő tündér feléled.

Szép a lakásban a főképp vidéki kertekben növekvő aszterfélék egy-egy lila, kék példánya. És természetesen most van a koszorúk nagy szezonja is.

- Nagyon szeretem a természet adta terméseket, bogyókat, ezeket szívesen használom a koszorúkhoz - mondja a virágkötő, hozzátéve: bár színekben, éppen a koszorú temetői szerepére gondolva itt is visszafogottak vagyunk, a szakemberek azért természetesen gondolnak azokra is, akik már a karácsonyi ünnepkör tiszteletére vásárolnak koszorút. Vagy csak a maguk és vendégeik örömére: hadd lógjon és örvendeztessen mindenkit az ajtóra akasztva.

Itt van mindjárt a krizantém, amire legtöbb honfitársunk csak fintorog: temetői virág... Nem, nem kizárólag az, sőt. A nemesítők olyan új színekkel és méretekkel rukkolnak elő krizantémfronton, amelyekkel sokan még nem is találkoztak. Itt van például a zöld pók , amely hosszú csészeleveleivel egy hónap múlva is megörvendeztet, holott leveleit addigra már rég a váza köré fonnyasztja. Itt van a pici, kemény, tömött fejű, teniszlabdára emlékeztető Boris Becker, a névadást nem kell magyarázni... Van lila-sárga, cirmosfejű, apró zöld és még apróbb krémszínű, amely csokorlazítónak kiváló. A legtöbben persze az óriáslabdára hajazó fehéret, sárgát viszik a sírokra; ha cserepesként teraszon tartjuk, mínusz 1-2 fokot elvisel, aztán megfagy ugyan, de tavasszal, mint egy évelő tündér feléled.

Szép a lakásban a főképp vidéki kertekben növekvő aszterfélék egy-egy lila, kék példánya. És természetesen most van a koszorúk nagy szezonja is.

- Nagyon szeretem a természet adta terméseket, bogyókat, ezeket szívesen használom a koszorúkhoz - mondja a virágkötő, hozzátéve: bár színekben, éppen a koszorú temetői szerepére gondolva itt is visszafogottak vagyunk, a szakemberek azért természetesen gondolnak azokra is, akik már a karácsonyi ünnepkör tiszteletére vásárolnak koszorút. Vagy csak a maguk és vendégeik örömére: hadd lógjon és örvendeztessen mindenkit az ajtóra akasztva.

Szép a lakásban a főképp vidéki kertekben növekvő aszterfélék egy-egy lila, kék példánya. És természetesen most van a koszorúk nagy szezonja is.

- Nagyon szeretem a természet adta terméseket, bogyókat, ezeket szívesen használom a koszorúkhoz - mondja a virágkötő, hozzátéve: bár színekben, éppen a koszorú temetői szerepére gondolva itt is visszafogottak vagyunk, a szakemberek azért természetesen gondolnak azokra is, akik már a karácsonyi ünnepkör tiszteletére vásárolnak koszorút. Vagy csak a maguk és vendégeik örömére: hadd lógjon és örvendeztessen mindenkit az ajtóra akasztva.

Szép a lakásban a főképp vidéki kertekben növekvő aszterfélék egy-egy lila, kék példánya. És természetesen most van a koszorúk nagy szezonja is.

- Nagyon szeretem a természet adta terméseket, bogyókat, ezeket szívesen használom a koszorúkhoz - mondja a virágkötő, hozzátéve: bár színekben, éppen a koszorú temetői szerepére gondolva itt is visszafogottak vagyunk, a szakemberek azért természetesen gondolnak azokra is, akik már a karácsonyi ünnepkör tiszteletére vásárolnak koszorút. Vagy csak a maguk és vendégeik örömére: hadd lógjon és örvendeztessen mindenkit az ajtóra akasztva.

- Nagyon szeretem a természet adta terméseket, bogyókat, ezeket szívesen használom a koszorúkhoz - mondja a virágkötő, hozzátéve: bár színekben, éppen a koszorú temetői szerepére gondolva itt is visszafogottak vagyunk, a szakemberek azért természetesen gondolnak azokra is, akik már a karácsonyi ünnepkör tiszteletére vásárolnak koszorút. Vagy csak a maguk és vendégeik örömére: hadd lógjon és örvendeztessen mindenkit az ajtóra akasztva.

- Nagyon szeretem a természet adta terméseket, bogyókat, ezeket szívesen használom a koszorúkhoz - mondja a virágkötő, hozzátéve: bár színekben, éppen a koszorú temetői szerepére gondolva itt is visszafogottak vagyunk, a szakemberek azért természetesen gondolnak azokra is, akik már a karácsonyi ünnepkör tiszteletére vásárolnak koszorút. Vagy csak a maguk és vendégeik örömére: hadd lógjon és örvendeztessen mindenkit az ajtóra akasztva.