Májusi látogatás

Forrt, buzgott a köz- és politikai élet, noha hivatalosan még nem történt meg a rendszerváltás, s nem is láthattuk előre, megszűnik-e az egypártrendszer.
 Baranyi Pál fülest kapott, hogy a városba érkezett Habsburg Ottó, az Európa Parlament tagja, az utolsó magyar királyfi, IV. Károly király fia. A városházán Balsay István tanácselnökkel beszélgetnek! Egy mai fiatal el sem tudja képzelni, miként hatott a hír!  Mobil telefon, internet még a Holdban, s egy Habsburgról mit is gondolhattunk, rebellis magyarok!
 Másért is emlékezetes nekem ez az idő. Azon év áprilisában halt meg az édesanyám, s gyászt viseltem: feketét, fehér blúzzal  azaz elegánsat. Fiatal újságíróként sokat írtam, a városi televízió oszlopos tagjának számítottam, ámbár politikát alig, s a gyász miatt nem szerepeltem a kamera előtt. Baranyi Pál és Sipos Jóska kollégám azonban döntött (Istenem, már ők sincsenek közöttünk). Öltözék megfelelő, beszélni tudok, kéznél vagyok, én készítek interjút Habsburg Ottóval! Fási László fotós kollégánk csapta hóna alá a kamerát, s gyalog tartottunk a langyos májusi estében a barokk városháza felé. Előtte esett, csillogott minden, senki nem járt az utcán. A tanácselnöki irodában az antik bútorok és festmények közt, az (egy)pártonkívüli Balsay István tanácselnök (akit később polgármesternek és országgyűlési képviselőnek is megválasztottak) beszélgetett Habsburg Ottóval. Nem politizáltak, hanem mint afféle viziten: csevegtek. A városról, az életről...
 A hetvenhét esztendősen is ragyogó szellemű, humoros, keresetlen modorú Habsburg Ottó magával hozta hét gyermeke közül a legkisebbet, az 1964-ben született Györgyöt. A fiú törte a magyart, de édesapja, a trónjáról hivatalosan is lemondott páneurópai politikus  választékos magyarsággal társalgott. Erősen raccsolt, barátságosan mosolygott, s elkészítettük vele az országban az elsők között az interjút, amit aznap este leadtunk a városi tévében.
 Másnap '56-os börtönviselt apám kezébe tettem le a papírfotót az eseményről, hiszen még digitális fényképezés sem létezett. Ekkor szerettem bele a szakma elit szakágába, a politikai újságírásba, ami többünket magával ragadott azokban az időkben. A Nagy Imre-újratemetés és az új, szabad választások előtt, tele hittel és reménnyel.
 Habsburg Ottó kilencvennyolc évet kapott a Teremtőtől, a 20. századból átlépvén a 21-edikbe. Rettenetes és nagy idők fontos tanújaként.