520 éve született a katolikus megújulás egyházfője, XIII. Gergely pápa

520 éve, 1502. január 7-én született XIII. Gergely pápa. A katolikus megújulás egyházfője nevéhez fűződik a papképzést biztosító kollégiumok felállítása, és uralkodása alatt zajlott le Franciaországban a hírhedt Szent Bertalan éjszakája. Neve mégis azért a legismertebb, mert 1582-ben ő vitte keresztül a régóta esedékes naptárreformot, összhangba hozva az addig használt Julián-naptárt a csillagászati megfigyelésekkel.

Ugo Boncompagni gazdag bolognai kereskedőcsalád sarja volt. Szülővárosának egyetemén tanult jogot, majd ott is lett professzor. Ekkoriban szabados, kicsapongó életet élt, egy törvénytelen fia is született.

A jól képzett jogász majdnem 40 évesen lépett egyházi szolgálatba, és egyre fontosabb tisztségeket töltött be a római Kúriában. Fontos szerepe volt az ellenreformáció kezdetét jelentő tridenti zsinat határozatainak megfogalmazásában is. 1558-ban püspökké szentelték, 1565-ben bíboros lett, és még abban az évben spanyolországi követté nevezték ki. Madridi tartózkodása során elnyerte II. Fülöp spanyol király bizalmát, jelentős részben ennek is köszönhette, hogy 1572. május 1-jén őt választották meg a katolikus egyház fejének.

Bár XIII. Gergely 70 évesen került Szent Péter trónjára, hatalmas energiával kezdett a katolikus egyház megújításának. Alapított papi képzést segítő szemináriumokat, kollégiumokat, köztük a római Collegium Hungaricumot, illetve bíborosi bizottságot állított fel a tengerentúli missziók irányítására.

Támogatta II. Henrik francia királyt a hugenották elleni harcában, az azonban nem igaz, hogy a Szent Bertalan éjszaka, a kálvinista franciák lemészárlásának hírére Te Deumot rendelt el. Kísérletet tett a svédek rekatolizálására és Oroszország áttérítésére, támogatta az angolok ellen lázadó katolikus íreket, illetve uralkodása alatt készült el Rómában a barokk mintaképének számító Il Gesu templom.

A költséges intézkedések fedezetét adóemelések szolgálták, így 1585. április 10-én bekövetkezett halálakor forrongó Pápai Államot hagyott utódára.

XIII. Gergely legmaradandóbb tette a régóta vajúdó naptárreform végrehajtása volt. A Julius Caesar által Kr.e. 46-ban bevezetett Julián-naptárnak ugyanis 11 perc eltérése volt a csillagászati évtől, ami akkor elhanyagolhatónak tűnt. A percek azonban minden 128. évben nappá szaporodtak, és a Nap járásától lemaradt kalendáriummal egyre nehezebbé vált a húsvét kiszámítása.

A 325-ös niceai zsinat határozata szerint húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap kell ünnepelni, a napéjegyenlőség napjának pedig március 21-ét jelölték meg. A húsvéti holdtölték idejét ezután ciklikus módszerrel számították ki, ám ez a hold valós fázisaihoz képest 300 évenként 1 napot késett. Ehhez járult, hogy a 325-ben még március 21-i napéjegyenlőség a Julián-naptár hibája miatt a XVI. század végén már március 11-ére esett, így szinte áttekinthetetlen zavar uralkodott a húsvét kiszámításában.

XIII. Gergely 1576-ban hívott össze bizottságot a naptárreform előkészítésére. A Luigi Giglio, humanista nevén Aloysius Lillius csillagász által kidolgozott tervezetet a következő évben terjesztették az egyházfő elé.

A reform során az évből elvettek 10 napot, és szökőév, a szokásosnál 1 nappal hosszabb év lett minden néggyel osztható év is, kivéve a százzal oszthatókat. Viszont szökőévek maradtak a 400-zal osztható évek, így például a 2000-es év is.

A naptár hibája most már csak 3000 évenként egy nap, így legközelebb 4782-ben lesz szükség egy nap kihagyására.

A pápa 1582. február 24-én tette közzé a naptárreformról szóló Inter gravissimas kezdetű bulláját. A keltezésben még 1581 szerepelt, mert ugyanekkor került át az év kezdete márciusról januárra, így az 1582-es év nemcsak 10 nappal, de 2 hónappal is rövidebb lett. Abban az évben október 4-ét, csütörtököt péntek követte ugyan, de ez már a hónap 15. napja volt, a közbeeső napok kimaradtak. Ez volt az ára annak, hogy összhangba hozzák a Julián-naptárt a csillagászati megfigyelésekkel.

A bullát először csak a katolikus országokban vezették be a közvélemény értetlenkedése mellett, Lengyelország pravoszlávok lakta területein még felkelés is kitört.

Az átállás a Habsburg Birodalomban 1584-ben történt meg, nem minden nehézség nélkül. Magyarországon az 1588-as diéta iktatta törvénybe a Gergely-naptár használatát, amit a protestánsok elutasítottak. A legtovább a máramarosi református egyházkerület ellenkezett, ahol 1623-ig a Julián-naptár volt érvényben. Németországban a 17. század közepéig párhuzamosan volt használatban a régi és az új rendszer. A pápista ármányt gyanító Nagy-Britannia amerikai gyarmataival együtt csak 1752-ben adta be derekát, a világra nyitó Japánban 1873-ban léptette életbe Mucuhito császár. Oroszország, illetve már a Szovjetunió 1918. január 31-én tért át a Gergely-naptárra, így került a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója november 7-ére.

A Gergely-naptárt Európában utolsóként 1923-ban az ortodox Görögország vezette be.