A városkutató, Váczi Márk tudatos missziója

Váczi Márk történész-néprajzkutató, városkutató székesfehérvári születésű, édesanyja családja fehérvári, édesapjáé zámolyi. Zámolyon járt általános iskolába, a történelem már akkoriban nagyon érdekelte, középiskolás évei Fehérváron, a Vasvári Pál Gimnáziumban teltek. A Pécsi Tudományegyetem végzett.

Munka, hivatás.

– Egy komplex képzés (geodézia és térinformatika, művészettörténet és műemléki ismeretek) elvégzése után munkatársként maradtam a cégcsoportnál, amelynek az égisze alatt működő szociológiai kutatóintézet és a mi kis topográfiamunkacsoportunk egyesült Magyar Városkutató Intézet néven. A várostörténeti és építészeti kutatások mellett véleménykutatásokat, döntés-előkészítéshez megalapozó vizsgálatokat végzünk, stratégiákat készítünk városi és megyei szinten, önkormányzatok, társadalmi szervezetek, céges partnerek számára. A szociológus kollégák főleg az adatgyűjtésbe, egy-egy fejezet megírásába engem is bevonnak.

Széles körű a jelenléte a különböző rendezvényeken. Számos eseményt vezényel, előadásokat tart.

– Igyekszem érdeklődőként is részt venni a városi rendezvényeken, különösen kulturális téren. A munkámhoz kapcsolódóan kutatom Székesfehérvár építéstörténetét, épített örökségét, ipartörténetét. Tematikus sétákat és előadásokat tartok a városrészek történetéről, fontosabb látnivalóiról, érdekességeiről, iparosokról, kereskedőkről. Az évek során nagyon jó szakmai kapcsolatot sikerült kialakítanom több helyi kutatóval, üzemi baráti körökkel, intézményekkel. Az eseményekre mindig szép számmal érkeznek az emberek, kialakult egy törzs­közönségünk is. Ők mindig várják a következő alkalmat, és sokszor kérdezik, mikor lesz, mi lesz a téma.

Ismeretterjesztés vagy misszió?

– A vagy helyett inkább azt mondanám: és. Igazából magát az ismeretterjesztést érzem olyan feladatnak, amit egy kutató nem hanyagolhat el, legyen az tanulmány, könyvfejezet, akár egy teljes, önálló kiadvány megírása, városismereti séta vagy előadás tartása. Az új ismereteket valamilyen formában el kell juttatni a nagyközönséghez is, nemcsak a tudományos közeghez, bár az utóbbi is fontos. Nem az asztalfióknak dolgozunk, én legalábbis semmiképpen. Akkor érzem teljesnek a munkámat, ha ezeket az ismereteket megoszthatom másokkal.

A várostörténetek közül mi a kedves témája?

– Említettem az iparosokat. Szeretem a családok történeteit, legyenek bármilyen származásúak, vallásúak, rendelkezzenek bármilyen felmenőkkel. Mindig is érdekelt, hogyan élik meg az egyes emberek a körülöttük zajló eseményeket, hogyan csapódnak le azok az életükben. Ezért nagyon jók a személyes visszaemlékezések és a különböző dokumentumok, legyen az egy munkakönyv, számlatömb vagy családi fotó, a hátulján néhány szóval. Várostörténeti szempontból a legkedvesebb témám a Csitáry-éra, amit főként az építkezéseken, szoborállításokon keresztül tudok megragadni, de ebben már néhányan előttem járnak, én pedig olvasom az írásaikat, felhasználom a sétákon, előadásokon. A tavaszi járványidőszakban kezdtem ismerkedni Jávor Ottó munkásságával. Rengeteg székesfehérvári története van. Ezekben főleg a kortársak és a történelmi ismeretekkel rendelkező kutatók ismernek rá a konkrét helyszínekre, személyekre, a helyi eseményekre. Ezt a témát – hogyan jelenik meg a város Jávor írásaiban – szeretném a jövőben történészszemmel kutatni.

A vírushelyzetben hogyan változtak, változnak a mindennapjai?

– Az utolsó rendezvény, amit még meg tudtam tartani, a már évek óta tervezett séta volt a Csutora temetőben, ahol egyébként városi hírességek, közéleti személyek, művészek mellett Jávor Ottó is nyugszik. Családi érintettségem révén kezdtem el ezzel a temetővel foglalkozni, és 2016-ban a Lánczos–Szekfű-ösztöndíj által lehetőséget kaptam egy alapkutatás elvégzésére. Azóta is foglalkozom a témával, hiszen egy kutatást csak abbahagyni lehet, befejezni soha. Két előadást terveztem még novemberre, de már az elsőre sem kerülhetett sor. Ezeket tavasszal tervezem bepótolni. November 11-e óta itthonról dolgozom, olyan munkám van, amit szerencsére így is tudok végezni.

Életének, hivatásának vezérelvét, hitvallását hogyan fogalmazná meg?

– A feltárt tudásból szeretnék mindent átadni, amit lehet. Hiszen annyi történet van az emberekben, csak valamiért ezeket nem tartják fontosnak, úgy gondolják, nem érdekesek. Az előadásokon és a sétákon viszont sok ilyen történet előjön. Valaki mesél a régi iskolájáról, munkahelyéről, a szüleiről, gyerekkori barátairól. Persze az lenne a legjobb, ha ezeket mindenki leírná, és továbbadná az utókornak. Ezeket én az épületek, utcák, szobrok történeteibe tudom beépíteni és így továbbadni szóban vagy írásban. Fontos lenne az is, hogy ezeket lejegyezzem. Sok ilyen e-mailt, üzenetet kapok, csak össze kéne gyűjteni egy helyre, hogy biztosan megmaradjanak.

Család, hobbi?

– 2015-ben nősültem meg, feleségemmel, Váczi-Tóth Bernadettel a következő évben költözünk Szabadbattyánba. Az ő családja anyai ágon battyáni. 2018-ban született meg a kislányunk, Emese, és február elejére várjuk a kisfiunkat. Nagyon szeretek olvasni, szépirodalmat és szakirodalmat is; történelmi regényeket, kortárs magyar irodalmat, a 20. századi magyar történelemről szóló köteteket, legyenek azok regények vagy szakmunkák. Az olvasás és a család mellett azért jut idő a kertészkedésre is. Gyönyörű rózsabokrokat és hatalmas területet „örököltem” az előző tulajdonostól. Kezdő, de lelkes kertésznek tartom magamat, mindig kísérletezem valamilyen konyhakerti növénnyel. Ha beválik, a következő évben is elültetem, elvetem, lehetőleg egy kicsit többet, mint korábban.

Jelenleg mivel foglalkozik?

– Most éppen egy Székesfehérvári barangolások munkacímű elektronikus kiadványt készítek felkérésre, amelyben Fehérvár épített örökségét mutatom be. Lehet kalauznak is nevezni, de tulajdonképpen egy leltár az egyes városrészek fontosabb utcáiról, épületeiről, szobrairól. A megírásban olyan anyagokra támaszkodom, amelyeket a mindennapi munkámban, egy-egy eseményre, tévéadásra, interjúra készülve is rendszeresen forgatok, de ahol lehet, internetes hivatkozásokkal is ellátom az egyes szócikkeket. Ezáltal is próbálom még több olvasásra ösztönözni azokat, akik majd találkoznak az ismertetővel. Szeretném megmutatni, mennyi érték van körülöttünk, és mennyi érdekesség rejlik a város történetében.