Húsz éve lopták el a fegyvereket a szabadbattyáni Kula-toronyból

A XIII. században épült, majd lerombolt és újjáépített őrtorony szolgált hídvám szedéséhez, védelmi erődítményként, s mezőgazdasági raktárként is használták. Ma ismert elnevezése a Kula (torony), főként a török hódoltság idejére emlékeztet. Miután a háromszintes építményt 1973-1974-ben az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállíttatta, múzeumként működik.

A toronyban sokáig történelmi múltjának megfelelően 16-18. századi török és magyar fegyvereket állítottak ki

Jelenleg hiába keresnénk ezeket a harci eszközöket, egy részük betörők zsákmánya lett, a többi pedig visszakerült a mai Szent István Király Múzeumba. A bűnesetet felidézve, repüljünk vissza két évtizedet a múltba. Nem sokkal a Kulába történt betörés után, 2000 júliusában nyilatkozott lapunk munkatársának a Fejér Megyei Múzeumok igazgató-helyettese, Cserményi Vajk. Az azóta elhunyt jeles múzeumi szakember a kiállítóhely felügyelőjének, Halász Nóra népművelőnek a tájékoztatása alapján így határolta be a betörés időpontját: „A felügyeletet ellátó hölgy július 15-én tájékoztatott a gyűjtemény megfogyatkozásáról. Pár nappal korábban még nem hiányoztak a díszes veretű, intarziás berakású puskák, sem az alabárd, a fokos és a buzogány.” Cserményi a múzeum számára pótolhatatlan, török kori fegyverek – hét puska, egy-egy alabárd, fokos, buzogány, három lándzsa, két harci balta – értékét egymillió forintra becsülte.

A betörés után a helyszínen is jártunk, ahol meglepő dolgokkal szembesültünk. A többszintes építmény alsó bejáratát sorozatkulcs nyitotta, a biztonsági zár használhatatlan volt. Az értékes gyűjteményt egy kezdetleges, néhány elemmel működő riasztórendszer védte, ha működőképes lett volna a betöréskor. A valószínűleg éjszaka történt bűntény idején még a szemben levő házban sem hallottak semmit. A gyűjtemény védelmének állapotát így véleményezte akkor a Székesfehérvári Rendőrkapitányság betörési csoportjának megbízott vezetője, Kiss Sándor százados: „Nem nevezhető védelemnek, ahogy a tornyot őrizték. Ez nem megoldás, ha normális hangos riasztás van, akkor azt a közelben meghallották volna.”

A rendőrség hiába indított nyomozást, az eljárás nem járt sikerrel

A fegyverek és az elkövetők sem kerültek elő. Csupán gyanú merült fel arra, hogy ismeretlen gyűjtő vagy kereskedő megrendelésére lopták el a fegyvereket. Erre utalt, hogy az egyik tárlóban, ahonnan a díszes veretű, intarziás berakású török puskákat kilopták, a jóval értékesebb kardokat a helyszínen hagyták. Hasonló gyanúra adott okot egy két évvel korábbi betörés 1998 januárjában, amelynek károsultja a Pákozdi Csata Emlékmúzeuma volt. Onnan is egymillió forint értékben loptak el fegyvereket, és szintén nem találták meg őket.

A műemlék torony – amelyhez hasonló kevés akad az országban – méltó emléke Szabadbattyán történelmi múltjának. De vajon milyen a Kula jelene? A Szent István Király Múzeum kiállítóhelye a tavaly októberi bezárása óta nem nyitott ki, és sok tekintetben elavult kiállítása sem újult meg. Évek óta igény van a jelenleginél korszerűbb, az új virtuális szemléltetési lehetőségeket is magában foglaló tárlatra a torony történetének feldolgozásával. A jelenleg a Kulában látható freskótöredékek bemutatásán kívül azokat a leleteket is ki lehetne itt állítani, amelyek a Seuso-kinccsel is összefüggésbe hozott római kori régészeti területen kerültek elő Szabadbattyán határában.

A legutóbbi „toronyszemlén” sem sikerült bejutni a Kulába az érdeklődőknek, mivel nem találták meg a bejárati kulcsot. Szemmel látható, hogy magára a toronyra is ráférne egy külső és belső felújítás állagmegóvás céljából. Több helyen összegyűlt az épület lőréseibe, s a tető alá magukat befészkelő galambok ürüléke, még a torony bejáratánál is. A galambpiszok mellett rögtön feltűnik a zárt ajtón található, rég idejét múlt, s eléggé megviselt tájékoztató táblácska. Tartalma már évek óta nem fedi a valóságot: módosítást igényelne a kiállítóhely szakmai felügyeletét ellátó megnevezése, valamint a nyitvatartás ideje, mivel hiába próbálkozna bárki, egyik napon sem juthat be a toronyba. A kiállítóhelyet fenntartó helyi önkormányzatnak tájékoztatni kellene az idelátogatót, miként juthat be – természetesen a vírushelyzet elmúlását követően – a Kulába.

Kíváncsian várjuk, mikor ébred fel Csipkerózsika-álmából a műemlék torony, és ki lesz az a „herceg”, aki látogatható és a látogatókat vonzó kiállítóhelyet varázsol belőle!