2023.04.23. 12:00
Ahol grófok és munkások is fürödtek
Ma már vélhetően kevesen tudják, hogy az Iszkaszentgyörgy és Kincsesbánya közötti erdőben van egy csendes hely, amely még néhány évtizede is jókedvű fürdőzők zajától volt hangos. A Duzzogó-fürdő falai részben ma is állnak. Ki és mikor építtette, mi lett vele a háború után és főként, milyen tervek születtek a rehabilitálására?
Egy 2005-ös felvételen a fürdőépület maradványainak egy részlete látható
Fotó: Archív / Fejér Megyei Hírlap
A korábban Fácános erdőnek nevezett terület a múltban a Károlyi-, az Amadé-Bajzáth- és a Pappenheim-család tulajdonában is volt. Az innen eredő Duzzogó-forrás évszázadokon keresztül ontotta a 28 fokos, ásványi anyagokban gazdag vizet. Ezt hasznosítva Pappenheim Sigfried építtetett fürdőt föléje. Az ovális alakú, 20-25 méter hosszú és 10-15 méter széles medence 130-160 centiméter mély volt, aljában, egy törésvonal mentén tört fel a forrás. A fürdőépületet, Lővei Pál művészettörténész kutatásai szerint – melyről a Művészettörténeti Értesítő 1994-ben megjelent 1-2. számában számolt be -, Adolf Hildebrandt, a német szobrászat egyik kulcsfontosságú alakja tervezte. Lővei Münchenben jutott hozzá a rendezés alatt álló Hildebrand Archiv Iszkaszentgyörgyre vonatkozó anyagának fénymásolataihoz, köztük a művész számos vázlatrajzával, a fürdőre vonatkozó költségvetésekkel és Pappenheim Szigfrid leveleivel. Mindezekből úgy tűnik, hogy a fürdő ötlete, majd tervei 1907-1908-ban születtek. A fürdőépületre vonatkozóan több elképzelés is készült, amelyek a gróf takarékosságra való törekvése miatt egyre egyszerűbbek lettek, de a leírások alapján még így is impozánsak voltak.
A kitűnő vizű fürdő
Az iszkaszentgyörgyi fürdő végül pénzügyi okokból csak a két világháború között valósult meg. A század első éveiben épült ugyanis az ugyancsak családi birtokon, a Nógrád megyei Bujákon, a vadászház is. Az elkészült fürdőt természetesen csakis a család használta, ezért azt több méter magas fallal vették körül. A Pappenheim család 1944-ben hagyta el Iszkaszentgyörgyöt,
a háborút követően a kastély - ahogy az más hazai kastélyok esetében is történt - állami tulajdonba került. Így lett a magánfürdőből közstrand, ahol mindenki élvezhette a melegvíz áldásos hatásait.
Az 1957. május 19-i Hírlap, amely túraútvonalakat ismertetett, így irt: „Mohától nyugati irányban haladva 30 perc alatt érjük el a Keleti Bakony legkeletibb dolomit hegységénél elhelyezkedő, bauxitbányáiról és kitűnő vizű fürdőiről nevezetes Iszkaszentgyörgyöt.” Ugyanebben a számban jelent meg „A megye egészségügyi helyzetéről és a fellelhető gyógytényezők felhasználásáról” című cikk, amelyben ezt írták: „Kedvelt thermálvíz megyénkben az átlag 24 fokos iszkaszentgyörgyi Duzzogó-forrás. Igen kedvező fekvésénél fogva környéke alkalmas lenne arra, hogy ott munkás- és bányász-szanatóriumok épüljenek, valamint olyan betegeket lehetne ott elhelyezni, akik túlfeszített munkájuk után felüdülést várnak.” Az elképzelés azonban papíron maradt. Lehet, hogy a „jó elvtársak” már akkor tudták, a Kincsesbányán folyó bauxitbányászat – amelyet persze fontosabbnak tartottak a munkások jól-léténél – hamarosan elapasztja a Duzzogó-forrást.
A bauxitért feláldozták a forrást
Hogy pontosan mi okozta a forrás elapadását, kiderül az 1998. feburár 7-i Fejér Megyei Hírlap cikkéből: „A kincsesi bauxitbányászat az 50-es évek végétől az eredeti karsztvízszint alatt, egyre nagyobb mélységben folyt, amit csak egyre nagyobb vízkiemeléssel, a karsztvízszint drasztikus süllyesztésével lehetett végezni. Ennek következtében kiapadtak a Móri-árok alsó részén fakadó források, 1960-ban az iszkaszentgyörgyi Duzzogó fürdő 27-28 C-fokos bővizű forrása is.” A fürdő tehát bezárt, a terület elnéptelenedett, az épületet és a területet gondozás hiányában az évek alatt visszafoglalta a természet.
A melegvíz és a Duzzogó azonban nem merült teljesen feledésbe. A terület rehabilitálására több öltet is született az elmúlt évtizedekben. 2002-ben a nyolc település részvételével megalakult
Bakonyalja Önkormányzati Társulásban úgy képzelték, hogy a falu határában levő meleg vizű Duzzogó fürdő helyreállítása belátható időn belül megtörténhet.
Az erről szóló cikkben a Kincseskút Kft. egyik alkalmazottja úgy nyilatkozott, geológiai szempontból sajátos a Móri-árok, mert a Tési fennsíktól számítva egészen Fehérvárcsurgóig fakadnak az olyan úgynevezett csurgóvizek, mint amilyen a Duzzogó-forrás is volt. Egy nyugalmazott bányamérnök úgy vélte, nem is olyan mélyen, legalább 30-36 fokos meleg vizet rejt a föld, ami olyan bőségben áll rendelkezésre, hogy percenként 2-5 ezer liter kapacitású kút telepíthető rá. Az önkormányzati társulásban abban bíztak, hogy 150-160 méter mélyről felszínre hozhatják a termálvizet, amivel kezdetét veheti a fürdő-, vagy strandberuházás. Ma már tudjuk, nem vette kezdetét.
Fotó: Archív (Pesti Tamás) / Fejér Megyei Hírlap
Se fürdő, se ásványvíz
Éppen húsz évvel ezelőtt aztán a fenti Kincseskút Kft. egyik tagja, Egei Tamás vásárolta meg a területet. Ugyancsak a Hírlap cikkének tanúsága szerint, hosszú idő után, 2018-ban kezdték meg az általa felkért szakemberek a forrás vizének feltárását. A felszíntől 12 méterre meg is találták az egykori forrást tápláló vízrendszert. A közel egy méter széles, kikristályosodott oldalú repedésből 900-1000 liter vizet tudtak percenként kiszivattyúzni anélkül, hogy a vízszint csökkent volna. Egei akkor úgy nyilatkozott, keresi a víz felhasználásának lehetséges módjait. Hogy mire gondolt, nem derült ki, ugyanis arra a kérdésre, lehetne-e ismét fürdő a területen, azt válaszolta, hogy az aktuális állapotok és az infrastruktúra ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor ásványvizet sem akart palackozni belőle, mert túlságosan drágának találta ennek költségeit.
A Duzzogó azóta sem támadt fel. Hogy élvezhetjük-e valaha még bármilyen formában az egykor szabadon feltörő termálvizet? Senki sem tudja.
