Váradi Hédi igazi otthonra lelt Gánton

A ház, amiben annak idején édesanyjával és nagynénjével élt, ma is áll a falu Kőhányás felé vezető végén, a főút mellett. A régi gántiak közül is akadnak még néhányan, akik emlékeznek a színésznő törékeny termetére és szókimondó természetére, aki – egy időszakot leszámítva - rivaldavényeben élt, mégis gyorsan beilleszkedett a kis falu közösségébe.

A népszerű, sokat foglalkoztatott színésznő, akinek tehetségét és munkásságát számtalan díjjal ismerték el – megkapta többek között a Jászai Mari-díjat, a Magyarország Érdemes Művésze díjat és a Kossuth-díjat is – karrierjében volt egy kisebb törés. Egy olyan időszak, amikor szinte egyik pillanatról a másikra mellőzötté vált. Ez az időszak nagyjából egybeesett édesanyja betegségével, akit Hédi ápolt. Ez idő tájt vette meg a kis parasztházat Gánton, ahol sok időt töltött. A gántiakkal gyorsan hangot talált, a helyi vendéglőben pedig kétszer is fellépett. Váradi Hédi alakját a Vértes Vendéglő ma már nyugdíjas tulajdonosával, Zimmermann Sebestyénné, Piri nénivel elevenítettük fel. 

- A pesti lakását nem adta el, de rengeteget volt itt, mindig hárman, az édesanyjával és a nagynénjével jöttek. Hosszú távon úgy tervezte, teljesen le is költözik majd ide. Akkor már elvált a férjétől, Bessenyei Ferenctől, de ettől függetlenül, a művész úr is sokszor megfordult náluk a kis házban. Pláne miután Hédike beteg lett – mondta Piri néni, aki arról is mesélt, hogy a színésznő kezdetben tartózkodóan viselkedett, de később már teljesen otthon érezte magát a faluban. Többször is előfordult például, hogy összeszedte a gánti gyerekeket – neki nem volt sajátja, mert a karrierjét fontosabbnak tartotta - és elvitte őket fagyizni, vagy műsort adott nekik a házuk udvarán.

Már egy ideje Gánton élt, amikor felvetődött, hívják meg fellépni a vendéglőbe. Piri néni ment el hozzájuk. – Elmúlt már ebédidő, de éppen ettek, amikor bekopogtattam. Hédike nagyon kedvesen beinvitált és ebéddel is megkínált – sárgarépafőzelék volt -, amit nem fogadtam el, hisz én már ebédeltem. Amikor elmondtam a látogatásom célját és megkérdeztem, adna-e műsort nálunk a vendéglőben, kedvesen mosolyogva megjegyezte: 

 Nagyon örült a felkérésnek és mielőtt eljöttem volna, megmutatta az egész házat. A műsor előtt aztán röviden azt is elmesélte, hogy került Gántra és azzal fejezte be: „Úgy érzem, hazataláltam.” – idézte fel Piri néni, akikhez az évek alatt sokszor bejárt a színésznő hol enni, hol meg csak úgy, beszélgetni.

A művésznő különösen jó kapcsolatot épített ki a szomszédságában élő Várnagy családdal. Henrik bácsival többször is elment, ha befogta a lovakat és kocsival indult valahová, de Piri néni azt mondja, egy idő után mindenkivel jóban volt a faluban. Szívesen megállt beszélgetni az emberekkel és mindenkinek igyekezett segíteni. Egyszer például egy asszony bársonyfüggönyt szeretett volna a házba, ám akkoriban bársonyt ritkán lehetett kapni. A művésznő megszerezte az anyagot. De bármit megszerzett, vagy elintézett, ha kellett. Ugyanakkor a véleményét is megmondta, amolyan „ami a szívén az a száján” típus volt. – Egyszer áruátvétel miatt napközben bezárták a boltot. Esett az eső, hideg volt, az emberek kint várakoztak az utcán. Hédike is éppen akkor jött. Türelmesen várt ő is, aztán amikor ismét be lehetett menni vásárolni, azt mondta az ajtót nyitó férfinek: 

– mesélte nevetve Piri néni, akitől azt is megtudtam, Váradi Hédit halála után Gánton temették el.

- Már beteg volt, amikor egy alkalommal kiment a temetőbe és kiválasztotta a helyet, ahol nyugodni szeretett volna. Aztán bejött hozzánk beszélgetni. Azt mondta, régen nem volt már Gánton, de most nagyon-nagyon sokáig marad – emlékezett vissza. 

Az ínséges évek után újra felfedezett és ismét sokat játszó művésznő daganatos beteg lett. Az orvosok életmentő műtétet javasoltak neki, de ő nem egyezett bele. Gánton temették el, ahogy akarta, ám testvére, Pál, később úgy gondolta, Pesten jobb helye lesz, így átvitette a Fiumei úti Sírkertbe, ahol ma is nyugszik – Pedig itt mindenki, aki a temetőben járt, vitt egy csokor virágot Hédike sírjára, Mindenszentekkor pedig nála is gyújtottak gyertyát a helyiek. Ezen Pál egyszer meg is ütközött, ugyanis ők reformátusok voltak. A szépen berendezett kis ház is rossz állapotba került aztán, mert Hédikével ellentétben Pál nem szeretett Gánton – zárta Piri néni, aki szerint jó lett volna egy szép emlékházat kialakítani Váradi Hédi egykori házában, akinek emlékét ma már csak néhányan őrzik a faluban. Semmi sem utal rá, hogy valaha egy nagy színésznő töltötte ott a napjait.