Többen is emlékezhetünk még az újvárosi galambos szoborra

„Az emlékmű felavatására 1975. június 12-én (csütörtök) délelőtt 9 órakor kerül sor” – írta említett lapszámában a hírlap. Belső oldalon hozzátéve, hogy „egy különleges szállító járművön megérkezett Dunaújvárosba a Kiss István szobrászművész által készített Felszabadulási emlékmű. A hatalmas szobrot már fel is állították a tanácsház mögötti téren”. Persze a hatalmas alkotásnak meg is kellett ágyazni, erről 1975 májusában írt a hírlap a következőképpen. „A magasba repülő és a felszabadulást jelképező galambsereg speciális alakú alapot kívánt. A szobor kompozíciójának megfelelő alapot Baranyi Ferenc, a Dunaújvárosi Tervezőiroda mérnöke tervezte meg. 

Az ő tervei alapján a 26. Építőipari Vállalat dolgozói készítették a betonalapzatot, amelyre majd a kompozíció kerül.” Fel is avatták az emlékművet a korszakra jellemző rendszermagasztaló lózungokkal körítve. A szobor hazánk felszabadulásának 30. és a városalapítás 25. évfordulójára készült el. A városalapítás évfordulóját ma is ünnepeljük, a felszabadulást régen nem, hiszen már a történelemtudomány is úgy fogalmaz, hogy semmiféle felszabadulásról nem volt szó 1945-ben. De térjünk vissza az alkotáshoz, annak történetéhez. 

Április hónapban az Intercisa Múzeum blogja a hónap műtárgyává választotta az alkotást. Nagyné Hodik Mónika ezt írta a blogban az alkotás születéséről: „Kiss István 1974-ben állt hozzá a Felszabadulási emlékmű elkészítéséhez. Megszületett a terv és 1975 elején a kiállított műről egy kicsinyített változat, amelyet a művész pesti műtermében egy zsűri véleményezett. A 18 méter magas, krómacél emlékmű […] középen elhelyezkedő oszlopához eredetileg 150 darab széttárt szárnyú galambot hegesztettek úgy, hogy az egyik madár kapcsolódott a másikhoz, amelyek aztán egyszerre röppentek az ég felé.” 1977-ben az alkotó művész újra eljött a városba, hogy befejezze az alkotást, amelyre két évvel korábban nem nyílt lehetősége. 

Ez mindössze annyit jelentett, hogy újabb galambokkal egészítette ki az addig sem aprócska szoborcsoportot. Az alkotás egy kicsivel túlélte a rendszerváltást. 1990- ben több, az előző rendszerben felállított köztéri szobrot vagy műalkotást bontottak le országszerte és a városban is. Ezek közé tartozott például a Városháza téri Lenin-szobor is. A galambos szobor sorsáról 1992-ben döntöttek. „A közgyűlés 2/1992 (I.14.) KH. számú határozata a város közterületein található műalkotások elhelyezését felülvizsgálva elrendeli, hogy Kiss István Felszabadulási emlékművét áthelyezés nélkül el kell bontani, ifj. Koffán Károly Jubileumi dekorációját (kompozícióját), Kovács Ferenc Ságvári Endre- mellszobrát, Cyránski Mária Ho Si Minh-emlékkövét el kell bontani és múzeumi megőrzésre át kell adni. Határidő: 1992. július 31. – olvasható a közgyűlési jegyzőkönyvben. 

A szobrot a rendelet értelmében el is bontották. Helyére nem került új alkotás, de pár évvel később, az egykori alkotástól nem messze felavatták a Széchenyi–Kossuth- szobrot. Az egykori Felszabadulási emlékmű sorsáról pedig így ír a múzeum blogja. „A galambok nagy része eltűnt, az elbontás után a szobrot szétszedték, darabjai azonban még itt-ott fellelhetők. Néhányat őriz a múzeum is, amelyek két részletben kerültek be a gyűjteménybe: három darab már régóta a raktárban van, néhány éve pedig újabb három darabbal bővült a galambok száma.”