30 éve 315 forint volt a sertéscomb ára

Esti időtöltés – erről kérdeztük az olvasókat 

„Mit csinál Ön ma este?” – tette fel a Hírlap a kérdést, méghozzá úgy, hogy véletlenszerűen kiválasztott telefonszámokat tárcsázott, és a vonal túlsó felén elhangzó válaszokat adta közre 1962. február 22-i számában. 

És hogy mit csináltak akkoriban esténként? Nem meglepő, de nagyjából ugyanazt, mint mi manapság. Volt háziasszony, aki az esti főzés után mosogatott, influenzás gyermekét ápolta, munkahelyéről hazavitt elmaradásait pótolta. Akadt aztán férj, akinek a felesége éppen esti tanfolyamon volt, és mivel a televízióban sem volt adás aznap, römizni készült a ház egy másik lakójával.

Tanulás: a bérre nincs hatással 

„Érdemes többet, jobban dolgozni, de tanulni nem” – fogalmazódott meg a tanulság az 1972. február 22-én megjelent egyik riport végén, amelyik a VOR-ban, azaz a Vörös Október Ruhagyárban készült. A dolgozók többsége elárulta, azért elégszik meg a betanítottmunkás-beosztással, mert – amellett, hogy a tanulás időbe és energiába kerül – egy fillérrel sem fizetnek többet a szakmunkásoknak, mint nekik. A gyár vezetésének pedig volt bátorsága mindezt megerősíteni A munkásosztály helyzetéről szóló MSZMP-határozat idő­arányos tapasztalatai című jelentésében, amelyből a jelzett cikkben idéztek is. 

10 százalékkal emelkedett a hús ára 

„Az általánosan jellemző költségnövekedések miatt hétfőtől emeli a sertéshús árát az Albahús Kft. is, a marhahús ára változatlan marad. Az áremelés mértéke 10 százalék körüli, és ez vonatkozik a különböző húskészítményekre is” – áll az 1992. február 22-i lapszámban, amelyből az is kiderül, hogy a rövidkaraj ajánlott fogyasztói árát 320 forintra, a sertéscombét 315 forintra, a dagadóét pedig 228 forintra emelték. 

A húskészítmények közül az egyik legkeresettebb akkor is a párizsi volt, melynek ajánlott fogyasztói ára 140, a szintén kedvelt Zala felvágott ára pedig 212 forint lett.