A Szabad Európai Rádió volt amerika hangja és füle

– A Szabad Európa és a Szabadság Rádiók ebből az épületből sugározták a szabadság üzeneteit a vasfüggöny mögött élőknek. Miután 1995-ben az adót Prágába helyezték át, ma a létesítményt a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem kutató és előadó központja használja – áll a főbejárat előtti járdába süllyesztett bronz emléktáblán.

Zárt ajtók, becsukott ablakok mögött, halkra állítva 42 évig hallgatták vagy próbálták kiszűrni a szavakat, mondatfoszlányokat a hallgatók a zavaró adók zúgása mögül. Előfordultak olyan hallgatók, akiknek volt egy külön „szabadeurópás” készülékük, állandóan az adó rövidhullámú hosszaira állítva. Ez az önök napja nálunk – kezdte 2011 októberében ünnepi beszédét Mydlo Tamás, a müncheni magyar főkonzul.

Hasonló volt a hangulat, és a szavak sem sokban különböztek azoktól, melyeket 1951 október 6-án a Szabad Európa Rádió akkori amerikai vezetője C. D. Jackson mondott, miközben egy magyar nemzeti színű szalaggal átkötött mikrofont nyújtott át a könnyező munkatársaknak, mondván: – Ez az önök mikrofonja, használják! 70 éve ezekkel a szavakkal indult el a magyar nyelvű adás. A 2011-ben tartott évfordulóra sokan, az egykori, a kezdésnél is jelenlévő munkatársak közül néhányan jöttek el. A SZER több hullámhosszon egész napos programot sugárzott. Nem csak hírekkel, változatos műsorokkal szórakoztatott. Monitoringrészlege rögzítette a Kossuth és a Petőfi Rádió anyagát. A szerkesztőségbe pár napos késéssel, de naponta érkezett az összes Magyarországon megjelent sajtótermék. Így bár fizikailag nem volt Magyarországon, állandó jelenlétével az éterben alternatív rádióként működött. Műsoraiban rögtön szembeállította a magyar médiában elhangzott, leírt adatokat a valósággal.

A 2011-es, a 60 éves évfordulóra rendezett megemlékezésen a magyar kormány nevében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott ünnepi beszédet: – Szerencsére az a világ, amelyben a rádió egykor működött, ma már csak történelem – mondta. A rádió politikai jelentőségéről Werner Weidenfeld professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja adott elő. A demokrácia és az elnyomás, a hidegháború két nagyhatalmának ütközője volt ez az adó.

Mint mondta: a rádió hallgatósága megértette, hogy nem az a fontos, ki készíti a legjobb vagy legtöbb fegyvert, hanem az, hogy ki mutatja a legjobb perspektívát. A háború fizikai része a fegyverek készítése és felhalmozása volt, az úgynevezett soft háború a kulturális háború volt, amelynek vezető intézménye a Szabad Európa Rádió volt.

A Szabad Európa Rádiónál dolgozni nem munkát, hanem hivatást jelentett. A munkatársak meggyőződésből dolgoztak azért, hogy a Szovjetunióban és Kelet-Európa országaiban megvalósuljon, vagy ismét visszaálljon az elveszett demokrácia. A SZER munkatársának lenni az 50-es években (de ma sem) veszélytelen feladat. 1989-ig a munkatársak kelet-európai országokba soha, még rokonaik temetésére sem utazhattak vissza. A vasfüggöny mögött élő rokonaikat pedig nem engedték ki Nyugatra. A mikrofon előtt dolgozó munkatársaknak mind volt írói vagy művésznevük. A nevekkel azonban a kommunista hatóságokat nem lehetett félrevezetni, mert a rádiónál voltak beépített embereik, akiktől megtudták, ki kicsoda. Volt olyan „szabad európás”, akit elraboltak, olyanok is, akiket meggyilkoltak.

A rádió elnémítására szabotázsokat alkalmaztak, 1981-ben pedig pokolgépet helyeztek a rádió egyik épületéhez. A robbanásban több munkatárs is súlyosan megsérült. Az, hogy az egykori munkatársak, a 75 év felettiek közül olyan kevesen vannak életben, betudható annak a magyarázatnak, hogy a rádióval szemben lévő épületekből évekig sugárzó anyagokkal bombázták az intézményben dolgozókat. Ezt sem az amerikaiak, sem a németek nem erősítették meg, sem nem cáfolták. Ugyanúgy nem, mint a moszkvai amerikai nagykövetségre zúdított sugárzást. Miért nem? Mert akkor kompenzációt kellene fizetniük azoknak, akik ebbe a sugárzásba betegedtek meg vagy haltak meg, amit az amerikaiak nem tudtak kivédeni saját embereik megmentésére.

A Szabad Európa Rádió nemcsak Európa, de a II. világháború után a szabad világ rádiója is volt. Népszerűsége olyan óriási volt, hogy bár a nemzetiségek nyelveit nyilván nem értették, de a SZER zenei műsorait a bajor fiatalok is hallgatták, mondván: ha annyira zavarják, jónak kell lenniük.

Az ötvenes évek óta megváltozott a világ. Nagyhatalmak meggyengültek, szétestek, eltűntek, országok megerősödtek. A SZER beszüntette műsorainak magyar nyelven sugárzását, de nem szűnt meg működni. A rádió eredeti célkitűzését is megtartotta, továbbra is szeretne demokráciát vinni azokba az országokba, ahol az amerikai vezetés megítélése szerint nincs. A rádió jelenleg 23 országba, 27 nyelven sugároz. Az egykori szovjet tagköztársaságokba és a kelet-európai országok helyett Afganisztánba, Iránba, Pakisztánba és Irakba. A prágai és a washingtoni központban 700-an, 21 helyi irodában 500 állandó és 1300 szabadúszó heti 1500 óra adást állít össze. Miért fizet egy amerikai polgár a rádiók fenntartásáért? A demokrácia első alapkövetelménye polgárait ellátni pontos információval.

Márai Sándor egy ideig a rádió külső munkatársa volt, a Szabad Európa Rádiót a berlini blokádkor beindított légihídhoz hasonlítva „szellemi légihídnak” nevezte. Az adás 1951-es beindítása és az 1993 október 31-i leállítása között Magyarországon nem sok olyan család volt, ahol ne hallgatták volna.

Akár a politika iránt érdeklődő idősebbek, akár a nyugati zenét kedvelő fiatalok rendszeresen bekapcsolták a SZER műsorait. A hallgatók, jelezvén, hogy helyi adónak tekintik: Soroksárnak, a lehallgatók azt éreztetvén, hogy uszító, ellenséges rádió, „kém-központnak” nevezték. A SZER egyik sem volt, az amerikai külpolitika legolcsóbb és leghatékonyabb műszere volt. Egy olyan rádióadó, ahol a munkatársak a kelet-európai demokrácia megvalósításáért, ezáltal a maguk munkanélküliségéért dolgoztak. A rádió bezárásával maguk számára a munkanélküliséget megvalósították. A demokrácia Kelet-Európa több országától sajnos még mindig olyan messze van, mint a rádiót Washingtonból vezetők Bukaresttől, Pozsonytól vagy Varsótól.