A kis közösség, a Lánczos Kornél Gimnázium negyed évszázada

A Lánczos-gimi nevét egyre többen ismerik, és akik ismerik, illetve közelebbi kapcsolatba is kerültek vele, azok tudják, hogy ez az iskola más, mint amit alapvetően gondolunk egy iskoláról. Az alapítók célja is ez volt: mást szerettek volna létrehozni, felépíteni, mint amit annak idején a közoktatásban tapasztaltak. Bordács Lajos és Lovranits József szinte összenőtt a gimnázium és az azt fenntartó alapítvány működtetése közben, ezért is volt igen fájdalmas, amikor Lovranits tanár úr 2018-ban elhunyt. Ezután nem sokkal került az igazgatói székbe Kovács Gergely, ám még Bordács Lajos is aktívan részt vesz a munkában, az iskola életében. Velük, valamint a kezdetektől a suliban tanító Ujvári Sándor fizikatanárral idéztük a múltat.

Bordács Lajos rengeteg emléket, történetet őriz, tart számon, ezúttal azonban az alapításra helyeztük a hangsúlyt.

– Lovranits Józseffel tanárként egy középiskolában dolgoztunk, aztán elegünk lett abból a sok korlátozásból, amelyet az állami oktatás jelentett. Ezért az 1995-ös tanév elején elkezdtünk azon gondolkodni, hogy kellene csinálni egy iskolát. Ez először komolytalan szándéknak tűnt, ám egyszer csak, 1996 februárjában azt vettük észre, hogy működési engedélyt kapott a Lánczos Kornél Reálgimnázium… Érdekes időszak volt ez akkoriban, nem sokkal a rendszerváltás után, amikor nem igazán volt arra példa, hogyan kell iskolát alapítani. Kevés embertől tudtunk tanácsot kérni, azt pedig végképp nem mérhettük föl, hogy lesz-e erre valós igény egy olyan városban, ahol egyébként sok jó középiskola működik. Mégis úgy gondoltuk, hogy tegyünk egy próbát. Lényegében újsághirdetésben népszerűsítettük magunkat. Ránk is találtak nyolcan, úgyhogy ennyi diákkal indult el az első évfolyam még a Gyümölcs utcában, egy épület tetőterében. Tantestületre ekkor is szükség volt, hiszen minden tantárgyra kellett valaki, s ebben az időben több tanár volt, mint diák. Anyagilag nagyon nehéz időszakot éltünk át, az első éven eléggé izgalmas gazdálkodással jutottunk túl. A második tanévet már egy újabb, nagyjából húszfős osztállyal kezdtük, és az első osztály is bővült – mesélte Bordács Lajos, aki Lovranits Józseffel együtt ekkor még a túlélésért küzdött.

Éppen ezért kitalálták például, hogy – mivel a kezdetektől koncepció volt az erős ide­gennyelvi képzés – létrehoznak egy nyelviskolát, így az óraadó tanároknak tudtak teljes állást biztosítani. Szerveztek aztán irodavezető-képzést, ezek azonban már megszűntek, és maradt a gimnáziumi oktatás, alapítványi fenntartásban.

Négy év kellett ahhoz, hogy a tantestület nagy része főállású legyen, s még egy-két év után érezték úgy, hogy sikerül megmaradni, és nem a fennmaradásért kell küzdeni. Ekkor már minden évfolyamban volt egy-egy osztály, majd bővültek. Arra azonban ügyeltek és most is ügyelnek, hogy húsz-huszonegy főnél ne legyen magasabb az osztálylétszám, összesen pedig nagyjából 240 diák járjon az iskolába. Ez akkora közösség, amelyben még mindenki ismer mindenkit, működik az önszabályozás, viszont már kisebb tömeget képeznek. A német mellett indítottak angol nyelvi, valamint természettudományos képzést is, hogy legyen még egy „láb”, amin állhatnak. Megvalósították hát az egyik alapelvet, vagyis az erőteljes idegennyelvi képzést.

A másik alapelv a viszonylagos stresszmentesség volt. Bordács Lajos ennek kapcsán kifejtette: arra törekednek, hogy az iskolában csak a szükséges stressz érje a gyerekeket. Nincsen például csengő, vándorlás egyik teremről a másikra, a tanárok minden tanév elején úgynevezett kompendiumot írnak, amelyben összefoglalják, mi vár a tanulókra, akik így pontosan tudják, mikor mire kell készülniük.

Ami a „reál” elnevezést illeti, az korábban leginkább reklámfogás volt, s mára kikerült a Lánczos nevéből, hiszen nem is lehet ilyen iskolatípus – tudtuk meg az alapítótól, aki összességében nagyon elégedett azzal, amit az elmúlt 25 évben felépítettek. Csak azt sajnálja – fejezte ki többször –, hogy a sok munka gyümölcsét már nem tudják Lovranits Józseffel együtt élvezni. A legendás igazgató halála után nehéz volt a folytatás, különösen a vezetőválasztás.

Ám az akkor három éve felkért személyek – Kovács Gergely igazgató és Schneider Beáta igazgatóhelyettes – remekül, az alapelveknek megfelelően vezetik az iskolát.

Gergely 2004-ben érkezett Budapestről Székesfehérvárra, azóta tagja a gimis közösségnek. Matematikatanárként kezdett, és alapvetően nem voltak vezetői ambíciói. Úgy érezte, hogy együtt „húzzák a szekeret”, mindenkinek megvan az a feladata, amivel hozzá tud tenni az egészhez. A tragédia után azonban, miután Bordács Lajossal leültek átbeszélni az elképzeléseket, kollégájával elvállalták a vezetéssel járó feladatokat. Az irányvonalat tekintve tartják magukat a kialakult szellemiséghez, ám változásra is szükség van, hiszen mindig adódnak új igények. Ezeknek igyekeznek megfelelni, de bizonyos keretek között.

A tanároknál Ujvári Sándor az, aki kezdettől fogva jelen van. Akkor került kapcsolatba az iskolával, amikor Lánczos Kornél rokonsága felkérte, hogy nézzen utána annak, jogosan kaphatja-e meg a fehérvári matematikus, fizikus nevét a gimnázium. Minden rendben találtatott, majd Ujvári tanár úr óraadóként is elkezdett dolgozni. Ahogy pedig lehetőség adódott, főállású fizikatanár lett, és az maradt a mai napig. A vonzerőt az jelentette, hogy itt az átlagosnál több lehetőség van kísérletezni, és mindig akad 3-4 olyan diák egy évfolyamból, akit az átlagosnál jobban érdekel a fizika. Van már jól felszerelt labor is, ahol a tizenegyedikesek hetente végeznek mérési gyakorlatokat, ami mindig izgalmas.

Volt olyan diák például, aki saját kezűleg épített részecskegyorsítót, később pedig dolgozhatott az igazi CERN-ben, vagyis az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél.

Az iskola tehát ünnepel. Októberben kezdtek, méghozzá egy kiállítással, ahol fotókon mutatják be, honnan indult a Lánczos (ez szerdán nyílt meg). Lesz kerekasztal-beszélgetés egykori tanárokkal, diákokkal – ezt felvételen a nyilvánosságnak is bemutatják. Január közepén egy bált szerveznek, ahová mindenkit várnak, aki eddig valahogyan kötődött az iskolához. Továbbá: emlékkönyv kiadását tervezik volt diákjaik élettörténetével. Ehhez várják a jelentkezéseket, a részletekről a [email protected] címen lehet érdeklődni.

Arra a kérdésre pedig, hogy a jövőben terveznek-e bármilyen formában bővülni, az igazgató így válaszolt:

– A Lánczos 240 fős gimnázium, és nem is akarunk nagyobbak lenni. Ez így működik jól.

LKG Alumni

A Lánczos Kornél Gimnázium 25 éves fennállása alkalmából emlékkönyv megjelentetését tervezi volt diákjai élettörténetével.

Várják mindazok jelentkezését, akik szívesen leírják, milyen útravalót kaptak az iskolától, és mi történt velük az érettségi óta, hol tartanak most karrierjükben, esetleg magánéletükben.

A kötet leendő szereplőitől azt kérik, hogy írják le mindezt kb. A/4 oldal terjedelemben, és/vagy mondják el egy rövid (2-3 perces) videóban. A videókat az iskola jelenlegi diákjai számára szeretnék levetíteni a jubileumi év rendezvénysorozatának egyik eseményeként.

A szövegek és a videók feltöltésével kapcsolatban a [email protected] e-mail címen adnak felvilágosítást.