Benedek nem véletlenül szerepel a népi regulában: ekkor kezdődik a várva várt tavasz

„Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!” – imigyen hangzik a népi időjárási regula. Az egyszerű emberek eme időjárással kapcsolatos bölcsességét Weöres Sándor híres gyermekversében bontotta ki: „Sándor napján megszakad a tél, / József napján eltünik a szél, / Zsákban Benedek hoz majd meleget, / Nincs több fázás, boldog, aki él.”

Az elmúlt napokban bizonnyal sokan idézgették eme mondást, meg talán a versikét is, annál is inkább, mert szeles, hűvös, hamisítatlan kora tavaszi időjárásban volt részünk. Idézgették, de úgy, hogy talán nem is egészen értették. Merthogy irónia van Weöres szavaiban, mivel József napján éppen hogy nem szűnik meg az erőteljes légmozgás, hiszen ekkor fújnak a „böjti szelek”. A zsákban hozott meleg pedig arra a kis történetre utal, miszerint a hosszú tél után Szent Péter küldte volna Sándort a földre a meleggel, melyet zsákba kötve hozott.

„Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Amint körül­nézett, meglátott a Tejút mellett egy kocsmát. Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben, pillája elnehezülvén, ottfeledkezett.

Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Jóskát, hogy keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta az ivóban.

A bor mellett azonban ő is elfeledkezett, hogy miért küldték” – olvasható egy feldolgozásban. A folytatás szerint Szent Péter Benedeket küldi a másik kettő után, de ő is a többiek sorsára jutott, mert a kocsmában igen jó bort mértek. A mennyország kapujának őrzője végül Mátyást meneszti a három másik után, egy ostorral a kezében. Ennek aztán meg is lett a hatása, a három borissza gyorsan összekapta magát, és egyszerre meleg lett a földön, és minden jég elolvadt. Innen kapta Mátyás, akinek a névnapja amúgy február végén van, a jégtörő nevet.

A népi bölcsesség jobb megértéséhez még valami: Benedek napja március 21-én van. Ez a nap pedig a kikelet hivatalos nyitánya, a csillagászati tavasz kezdete.

Az országszerte ismert időjárási regulát a Bakony és a Vértes vidékén is mindenütt mondogatták: „Sándor, József, Benedek, Zsákbo (sic!) hozza a meleget!” – írja egy helyütt Gelencsér József, a megye néprajzának egyik tudós kutatója. Bár ekkor még fújhattak a böjti szelek, de már mindenki bizakodott az idő melegebbre fordulásában – teszi hozzá.

„A magyar parasztság természetismerete leginkább az időjárás pontos és részletes megfigyelésében nyilatkozott meg. Természetesen következik ez abból az életformából, amelyben évszázadokon át (különösen a pásztorkodó népesség) élt. Az időjósló tudás gyakran szentenciákká sűrűsödött. Szájhagyománybeli élete szoros kölcsönhatásban állt a kalendáriumokkal, azok lapjairól került át vagy került vissza a nép közé. Néhány eljárás is ismert volt, amivel a főleg a téli naptári ünnephez kapcsolódva, de általában előjelekből jósolták meg a várható időjárást” – derül ki a Néprajzi lexikon idevágó szócikkéből. Jósoltak ezenkívül természeti jelenségekből és bizonyos állatok viselkedéséből is.

Például úgy tartották, hogy amelyik irányból először dördül az ég, abból az irányból jön abban az évben a legtöbb eső. Úgy vélték továbbá, hogy ahány nappal Szent György napja előtt kijönnek a békák és kígyók, annyi napig lesz még hideg.

Ezek közül a laikus meteo­rológiai prognózisok közül néhány általánosan is elterjedt, s ma is sokan ismerik azokat a városiak közül is. Ilyen az a feltételezés, hogy ha a békák nagyon brekegnek, akkor eső lesz. S manapság is sokan gondolják úgy, hogy ha a holdnak udvara van, akkor szél lesz, s ugyanerre utal az is, ha vörös az ég alja.

De térjünk vissza a népi időjósló napokra!

Legközelebb hétfőn, március 25-én, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszonykor lesz érdemes figyelni. A néphit szerint ugyanis, amilyen lesz az időjárás aznap, olyan vár ránk a következő negyven nap alatt.

Apropó, negyven. Erről nyilván mindenkinek beugrik Medárd, ami június 8-án van. Ha ugyanis akkor esik, akkor negyven napig esni fog. De ugyancsak csapadékos nyarat, pontosabban augusztust prognosztizál az, ha Szent Anna napján, amit július 26-án tartanak, esik. Mert ha így van – őseink szerint legalábbis –, a rá következő hat hét is igen esős lesz.

Nos, hogy mennyi igazság van a népi időjóslásban, nem a Hagyományőrző rovat tiszte eldönteni. A hagymakalendárium például nyilván babonaság, de bizonyos – akár évszázados megfigyeléseket a meteorológia is igazol.

(A hagymakalendárium úgy „működött”, hogy egy vöröshagymát fölvágtak, tizenkét darabját, amelyek a hónapoknak feleltek meg, szilveszterkor besózták, aztán másnap megnézték, melyiken olvadt el a só. S ebből következtettek arra, melyik hónap lesz esős, s melyik száraz.) Bennem mindenesetre élénken él a tavalyi Katalin-nap emléke. A mondás ugyanis úgy tartja: ha Katalin locsog, Katalin kopog. Nos, a múlt évben Székesfehérváron eme jeles napon úgy zuhogott az eső, hogy a közeli árkádok alá kellett húzódniuk azoknak, akik azért érkeztek Kati néni szobrához, hogy részt vegyenek ott az immáron hagyományos köszöntésben.

S aztán mégis milyen volt a karácsony? Nos, emlékezetem szerint legalábbis, még csak nem is fagyott…