Az üknagymama karácsonyi ünnepei

Hogy hány évesek? – kezdődhet a matekozás. A következő feladat pedig a családfa bogarászása lesz…

– A családunk öt generációt tud felmutatni. Érdekli önöket? – kereste meg a Fejér Megyei Hírlapot Barbara, az egyik déd­unoka. – Mi az, hogy! – hangzott a válaszunk.

Az üknagymama, Vondrasek Ferencné Hajba Ilona Szápáron született. Kőszárhegyen él, férje 1991 januárjában hagyta itt e földi létet. Egyedül él, de mégsem magányosan. Szerető nagycsalád veszi körül!

Az egyes nemzedékek között már az unokával, Beátával bolyongunk. Először is az öt, egyenes ági női generációt vesszük sorra: Vondrasek Ferencné Hajba Ilona (1934), Vondrasek Ilona Katalin (1953), Gadányi Beáta (1973), Szakáll Barbara (1996), Tóth Laura (2019).

Aztán bonyolítjuk a dolgot. Az üknagymamának három gyermeke született: a már említett Ilona Katalin, azután Ferenc (1955) és László (1962). Ilona Katalinnak is három gyermeke született: a már szintén említett Beátát követően Mónika (1974) és Károly (1984). Ferencnek úgyszintén három gyermeke született: Éva, Ferenc (itt van két dédunoka) és Péter (itt is van két dédunoka). Hogy még tovább árnyaljuk a képet, Beátának 2006-ban ikerfiai is születtek: Péter és Csaba.

Tehát gyerekek, unokák, déd­unokák és ükunoka. Hogy összesen mennyien is? Nos, a történeti hűséghez szorosan hozzátartozik: a krónikás itt vesztette el végképp a fonalat…

– Nagyon vigyázunk a nagyi­ra! – szögezi le Beáta. – A napi kapcsolatot telefonon tartjuk, a személyes találkozásokkor pedig, a vírushelyzet miatt, maszkot viselünk. (Micsoda kavalkádja van ilyenkor a különböző típusú és színű maszkoknak…)

Ilonka mama a székesfehérvári Ikarus gyárban dolgozott gondnokként, sosem volt háztartásbeli. Pontos szem és biztos kéz jellemezte világéletében, nem véletlen, hogy sorra nyerte annak idején a különböző lövészversenyeket, főként maroklőfegyverrel. No meg az sem elhanyagolható tény, hogy az édesapja volt egykor a székesfehérvári lőtér vezetője.

Elárulja nekünk: a legfontosabbnak egész életében mindig is a családot tartotta. Hat unokája és öt dédunokája jelentette számára a felhőtlen boldogságot. Azt is megtudjuk: a hatodik dédunokát és a második ükunokát a jövő évben várják.

Hogy szolgál az egészsége? – firtatjuk, de nem ragad le ennél a témánál. A lába néha hasogat, de azon kívül nincs nagyobb betegsége. Tavasztól őszig a kertben tevékenykedik, szeret a friss levegőn lenni. Korán kel, ellátja a jószágokat, a kutyákat, a tyúkokat – régebben sertéseket is tartott. Sokat olvas és rejtvényt fejt, rádiót hallgat, kedveli a nótákat. A szomszédokkal jó viszonyban van, az egész faluban szeretik.

A család bevásárol a részére, a szentestét, a karácsonyi ünnepeket kisebb körben együtt töltik majd. Nagyon szereti a főzelékféléket (szezonban meg is termeli a hozzávalókat), az édességet nem annyira.

– Amikor a nyári szüneteket nálam töltötték az unokák, azok voltak a szép idők – gondolkodik el egy kicsit. – Meg amikor karácsony első napján az egész família nálam ebédelt. Boldog pillanatok! – törli meg kicsit a szemét. – Ezekre az időkre emlékezem.

Szóba kerül, hogy szereti a verseket: Petőfit, József Attilát, Kosztolányit említi. A Fejér Megyei Hírlap nélkül el sem tudja képzelni a reggeleket. Mindenről értesül, ami fontos tágabb és szűkebb körben. Családtörténeteket olvas szívesen a lapban, megragadják az érdekességek, az ételrecepteket is sorra veszi.

A Hírlap olvasóinak búcsúzóul azt üzeni: figyeljünk egymásra, az életben legfontosabb a szeretet, minden más másodlagos!