Négy keréken guruló legendák Börgöndön

Az első komolyabb összejövetelen vezetőséget kellett választani, így lett Sipos József az elnök. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen a Fejér Megyei Hírlap egykori sportrovatának vezetőjeként, majd a Fehérvár Televízió igazgatójaként számos fontos kapcsolat birtokában volt, és akik ismerték, tudták róla, hogy kedveli és minden erejével támogatja a „megszállott” embereket. Hosszú, súlyos betegség szólította el 2011-ben. Utódja, Nemes Péter mondja arról az időszakról: „Munkásságának fontos részlete, és az egész veterános társadalomnak nagy segítséget adó lépése az volt, hogy elérte, a veterán járművekre ne kelljen regisztrációs adót fizetni. Ennek köszönhetően lényegesen megnövekedett az országba behozott veterán járművek száma.” Nemes Péter után 2014-ben Kovács Jenő lett az elnök.

– Az ő révén kerültem az egyesületbe – mondja Vágvölgyi Imre a repülőtéren, miközben a fejünk felett forgószárnyak kavarják a levegőt. – Apám és Kovács Jenő édesapja polihisztorok voltak, apám elsősorban gépekkel foglalkozott. Számomra ezt látva kezdődött a járművek szeretete. Jenővel egy iskolába jártunk, jól ismertük egymást, így aztán gondoltam egyet, és felnőtt fejjel csatlakoztam az egyesülethez. Valahová tartozni kell.

Mellette egy öreg traktort vizsgálnak a látogatók.

– A háború utáni években készült, és bár van róla adattábla, a gyártási idő ennél jobban nem pontosítható. Az akkori mezőgazdaságigép-állomásokon a korai ötvenes években kevés volt a gép, de termelni kellett, maximálisan kihasználva minden erőforrást. Így aztán tavasszal ráültették a dolgozókat, mentek folyamatosan, s csak késő ősszel vagy télen, amikor nagyjavításokra került a sor, állították le őket.

Később utánanézek: a Hofherr és Schrantz Gépgyárat 1900-ban alapította Kispesten Hofherr Mátyás és Schrantz János. A dicsőséges múlt után a történelem más irányba fordította a patinás üzem útját, az orosz csapatok 1945-ben tankjavító üzemet rendeztek be a gyár épületeiben, majd 1948-ban mindent államosítottak, és Vörös Csillag Traktorgyár néven folyt tovább a munka. A HSCS izzófejes traktor a magyar mezőgazdaságban az 1920-as és 1950-es évek között általánosan használt vontató- és erőgép volt.

– Harmincéves korától kaphat egy jármű old timer minősítést – folytatja Vágvölgyi Imre. – Hosszú idő telt el azóta, hogy Sipos Józseffel elkezdtük a tevékenységet, és autó sosem volt annyi, mint a taglétszám. Most körülbelül ötvenen vagyunk, többségünk rendelkezik oldtimer autóval, de ez nem feltétele a tagságnak, sokan belépnek olyanok is, akik eltervezték, hogy építenek egy ilyen járművet.

Egy Renault 4-es mellé érünk.

– Tervek mindig vannak, kell is, hogy legyenek. Én először a traktorokat szerettem meg az apám révén. Közben mindig nagyon régi álmom volt egy Renault 4-es, és a nyolcvanas évek elején sikerült szert tennem egyre, azóta is megvan, és már 52 éves. Idén hunyt el szegény Margit néni, Széchenyi Zsigmond vadász író felesége, az ő autója volt, még 1969-ben vásárolta. Szerettem volna, ha megtudja, hogy még úton van az autója, de sajnos már nem találkoztunk.

Az egyesület bemutatójának legidősebb gépjárműve egy 1949-es gyártású Moszkvics, amelyt egy Opelről másoltak az oroszok a második világháború után. Mellette ott állnak az öreg Wartburgok. Aztán egy a Porsche. Vágvölgyi Imre rábök, és azt mondja, egy ilyenben halt meg James Dean.