Az önvezető autók óriásit léptek előre közel egy évszázad alatt

Napjaink uralkodó globális megatrendje, a digitalizáció figyelemre méltó megoldásokkal kívánja az emberiség életét megkönnyíteni. Ezek közül is kiemelkednek az önvezető autók, amelyeket a szakirodalom a radikális innovációk közé sorol, utalva arra, hogy az önvezető autók tömeges elterjedése nemcsak az emberiség mindennapi életét, de – többek között – a városok szerkezetét és a közlekedés számos jellemzőjét is gyökeresen megváltoztatja – írja tanulmányában Lukovics Miklós, a téma szakértője.

Az önvezető autók a napjaink részévé vált önvezető metrókkal ellentétben már nem kötött pályán mozognak, és mivel a cél a teljes automatizáltság, így a digitalizáció mellett lényegesen nagyobb szerepet kap e járművek mesterséges intelligenciája is.

Több évtizednyi kutatás-fejlesztési tevékenység eredményeként jutottunk el oda, hogy a korábban pusztán emberi irányítással működtetett járművek egyre inkább közelítenek a teljes automatizációs állapothoz, és önvezetőnek tekinthetjük őket.

A 20. században rengetegen próbáltak változtatni az emberi sofőr által vezetett járművek elgondolásán. 1925 óta voltak különféle próbálkozások, ám igazán az 1990-es évek elején jutott legközelebb a probléma megoldásához Dean Pomerlau, aki doktori értekezésében olyan téziseket fogalmazott meg, amelyek már tényleges előfutárai lettek a ma működő technológiának. Pomerlau az önvezető autók közlekedési rendszerét egy, az idegrendszerhez hasonló működésben fogalmazta meg. Elmélete szerint az autonóm járműveknek képesnek kell lenniük a képek valós idejű feldolgozására és jelek továbbítására az autó vezérléséhez. Todd Jochemmel 1995-ben készített egy prototípust: kisbuszt alakítottak át részlegesen autonóm járművé. A működésében ez az autó már feldolgozta a képeket, és az irányítás ezek alapján történt. A Navlab névre hallgató járgány gyorsaságát és megállítását azonban még emberi beavatkozással tudták csak megoldani.

A 2000-es évek elején a fejlődés némileg megtorpant. A technológia bizonyos részeit az autóipar átvette és folyamatosan tökéletesítette, ezek közé tartoznak a parkolást segítő rendszerek, amelyek szenzorok segítségével akár teljes egészében automatizálják a parkolást. 2009-től aztán több ígéretesnek tűnő kísérlet történt, 2013 után már nekivágott a fejlesztési versenynek a BMW, a General Motors és a Ford. Több jármű is félautomata megoldásokat kapott, ezek még mindig igényelték az emberi tényező jelenlétét, azonban bizonyították, hogy lehet létjogosultsága az iparágnak. Így az utóbbi években egyre több önvezető autó került a forgalomba. E radikális innováció azonban igencsak megosztja a közvéleményt, aminek leginkább az az oka, hogy az önvezető járművek a megbízhatóságukon túl számos – társadalmi, etikai, környezeti és gazdasági – kérdést vetnek fel, amelyekre jelenleg még nincsenek válaszok.

Magyarországon egyelőre kevesen használnának szívesen önvezető autót, ennek elsődleges oka az, hogy az okosfunkciók aggasztják a felhasználókat – derül ki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felméréséből. Bár az önvezető járművekben ülve menet közben akár alhatunk vagy dolgozhatunk is, és ez a technika parkolóhelyet is keres nekünk, előnyei mellett e jövőképhez jogos vagy vélt aggodalmak is bőven társulnak.

Az önvezető autókkal kapcsolatos vélemények közül ötből négy negatív és valamilyen félelmet fejez ki. A kutatás talán legérdekesebb tanulsága, hogy a magyar emberek legnagyobb baja az okos­autóval alapvetően az, hogy okos. A legtöbben úgy vélik – a megkérdezettek kétharmada –, hogy az okosautókkal többé nem lehet majd élvezni a vezetés szabadságát, hiszen helyettünk egy robot irányítja a járművet. Tízből hatan azt gondolták, hogy az autó annyira személyes, hogy sajátot szeretnének, és nem ülnének be egy gyűjtőpontról elvihető közösségi járgányba, hiába lehetne ezzel a megoldással csökkenteni a forgalmat, a dugókat és a parkolási problémákat – a légszennyezés és az autófenntartási költségek visszaszorítása mellett. Ugyanilyen magas arányban említették, hogy bár a technológia elkerüli a dugót, de a városi forgalom nem fog csökkenni, mert így autóba ülnek majd olyanok is, akik egyáltalán nem tudnak vezetni. A lista élén végzett az a vélekedés, hogy ezek a járművek folyamatosan adatokat gyűjtenek a közlekedési, vásárlási, zenehallgatási szokásainkról.

Az öt legfontosabb szempont közé egyetlen pozitív vélemény került be: az önvezető autó nagyobb szabadságot és önállóságot adhat azoknak, akik korábban mások segítségére szorultak vagy nem tudtak közlekedni, mint például az idős és a fogyatékos emberek.

Minden önvezető autóban van hagyományos kormány, váltó és pedálok, csakúgy mint egy hétköznapi gépkocsiban. A jövőre vonatkozó tervek szerint a teljesen önvezető autókból ezeket is kiveszik – csak ülj be, állítsd be az úti célt, a többit majd az elektronika elvégzi, ez egyes vélemények szerint a 2020-as évek közepére megvalósulhat. Az autók háztól házig szállítják az utasokat teljesen maguktól, anélkül, hogy hozzáérne bárki is a kormányhoz.