A csillagos márka továbbra is ott van a legjobbak között

MERCEDES BENZ 300 SL

Jelleg: sportkupé

Ajtók száma: 2

Gyártási időszak: 1954–1963

Motor: orr, soros, hathengeres 2996 cm³

Végsebesség: 250 km/h

Teljesítmény: 260 LE

Az ötvenes évek közepétől a Mercedes az innovációra, az új modellekre fektette a hangsúlyt. Sorra jöttek ki a mára már klasszikusnak számító modellek, mint az 1954-es New York-i autókiállításon bemutatott Mercedes-Benz 300 SL. Az előzmény: a Mercedes Benz 1952-ben egy elképesztően sikeres versenyautóval állt elő. A W194-es minden létező díjat elhódított, amit csak lehetett. Első és második helyezést ért el ugyanazon a 24 órás Le Mans-i Nagydíjon, learatta az arany-, az ezüst-, és a bronzérmet a Bernben megrendezett Grand Prix-n, szintén három dobogós helyet vitt el a Nürburgringen, valamint győzedelmeskedett a mexikói Carrera Panamericanán – hogy csak a legfontosabbakat említsük. A fantasztikus versenyautó nyomán Rudolf Uhlenhaut tervezett utcai gépkocsit. A káprázatos gépezetet sorhatos motor hajtotta, amely a váltóval együtt a W189-es „Adenauerből” érkezett, persze a 2996 köbcentiméteres erőforrást erősen átalakították. Így például alumíniumból készült hengerfejet terveztek hozzá, amely nagy átmérőjű szelepeket tartalmazott, illetve befecskendezővel is felszerelték. A termetes motor végül csak ötven fokban megdöntve fért el az autó orrában. A sportkocsi csúcssebessége 250 km volt óránként, stabilitását pedig négy független felfüggesztés szavatolta. A leglátványosabb újítása a felfelé nyíló ajtó volt, amelyet elsősorban az autót merevítő acélcsövekből épített váz indokolt, hagyományos ajtókat ugyanis nem lehetett alkalmazni miattuk. A méregdrága kupéváltozatból mindössze ezernégyszáz darabot értékesítettek, többnyire Amerikában.

MERCEDES 350 SL

Jelleg: cabriolet

Ajtók száma: 4

Gyártási időszak: 1971–1989

Motor: orr, V8-as SOHC motor 3499 cm³

Végsebesség: 210 km/h

Teljesítmény: 197 LE

A Mercedes Benz vezetése a hatvanas évek végén arról határozott, hogy felfrissíti az Egyesült Államokban is nagyon sikeres SL osztályát. A kemény piaci verseny szorításában nem véthettek hibát, biztosra mentek, minden felhalmozott tudásukat beleadták egy erős, látványos külsejű, és különösen biztonságos törésteszttel rendelkező sportkocsiba.

Az SL, vagy más néven R107-es hivatalos bemutatására 1971 áprilisában került sor, a merevtetős kupé, vagyis a 350 SLC pedig októberben követte. Az R107-es nemcsak biztonságos, de időtálló konstrukciónak is bizonyult, tizennyolc évig maradt gyártásban. A gyűrődési zónákkal, biztonsági utascellával felszerelt autó biztonságosságát fejtámlás ütésekkel, puhán burkolt műszerfallal fokozták, a négyküllős kormánykerék poliuretán habból készült, az üzemanyagtartály pedig a hátsó tengely fölé biztonságos helyre került. 1980-tól már blokkolásgátlót is kínáltak hozzá, 1982-től pedig rendelhetővé vált a kormánylégzsák és az övfeszítő is. Az elsőként bemutatott típus a 350 SL lelke a 3499 köbcentiméteres M116-os motor volt, amely 5800-as fordulaton 197 lóerőt teljesített.

MERCEDES BENZ 220 SE

Jelleg: szedán

Ajtók száma: 4

Gyártási időszak: 1959–1968

Motor: orr, hathengeres, 2195 cm³

Végsebesség: 165 km/h

Teljesítmény: 95–120 LE

A Ponton néven is ismert típus leváltását már 1956 eltervezték Stuttgartban, a W111-es típusjelzésű utód megalkotásában pedig olyan legendás tervezők vettek részt, mint a biztonságért felelős magyar mérnök és feltaláló, Barényi Béla, vagy éppen a szedán formatervét jegyző Friedrich Geiger, a csodálatos kupéváltozat alkotója pedig Paul Bracq volt. Elsőként a gyűrődési zónákkal biztonságossá tett, a Pontonnál sokkal szögletesebb, alacsonyabb, és sportosabb négyajtós szedánt mutatták be 1959-ben, amely eleinte három különféle felszereltségi szinten létezett. Mindegyik autót a 2195 köbcentiméteres lökettérfogatú, soros hathengeres motor hajtotta, de még a 220B-ben 95, addig a 220SB-ben 110 lóerőt sikerült előállítani általa. A kínálat csúcsán elhelyezkedő 220SEB típusban már nem voltak karburátorok, helyükre Bosch befecskendező került, ennek köszönhetően pedig 120 lóerőre nőtt a teljesítmény. Nemcsak a motorok ereje, de a felszereltség és különbözött, a lóerőkkel egyenes arányban nőtt a krómok mennyisége, illetve ékesebb lett a külső és a belső beltér egyaránt.

MERCEDES BENZ 280 SE

Jelleg: luxuslimuzin

Ajtók száma: 4

Gyártási időszak: 1972–1980

Motor: orr, hathengeres, 2746 cm³

Végsebesség: 200 km/h

Teljesítmény: 182 LE

A Mercedes W116-os szériája kifejezetten impozáns, lenyűgöző megjelenésű és technikailag is magasan fejlett gépkocsinak számított, tervezése és gyártása komoly körültekintéssel és megkülönböztetett figyelemmel zajlott. Korai példányát az úgynevezett Sonderklasse kategóriába sorolták, mint „különleges” autókat, majd egyszerűen csak S-Klasse néven emlegették őket. A W116-os sorozat fejlesztése már 1966-ban elkezdődött, de az első típusok csak 1972-ben mutatkoztak be. A karosszéria formaterveit a Mercedes nagy öregje Fridrich Geiger készítette el, és bár méretes limuzin született, az indulást követően gyorsan megjelent a megnövelt tengelytávú „Lang” karosszériaváltozat is. A letisztult vonalak hangsúlyozták a hatalmas tengelytávot, a nagy teljesítményű motorok növelték a márka elismertségét, a biztonságot pedig számtalan módon fokozták, közülük csak egy volt a gyűrődés zónákkal határolt biztonsági utascella. Kezdetben csak háromféle motorból választhatott a közönség, közülük kettő is 2746 köbcentis volt karburátorral, vagy befecskendezővel (280S és 280 SE), a harmadik erőforrás az M116-os V8-as benzines volt, 3499 köbcentiméterrel, és 200 lóerővel (350 SE).