Veterán autók találkozóján jártunk az Egyesült Államokban

Egy automata váltó már régen sem lepett meg, mint ahogyan a tempomat és a követési távolság beállításának lehetősége sem okoz már különösebb kultúrsokkot, ám a sávtartásra elkerekedik a szemem. A bérelt Toyota Corolla ugyanis kiválóan tartja a kanyar ívét anélkül, hogy nekem irányítanom kellene. Egyvalamit követel meg a rendszer, a kormányt nem engedhetem el. Ha ezt megteszem, és lényegében úgy ülök, mint egy fotelben, fél perc után halk pittyegés figyelmeztet arra, hogy most már aztán tényleg ideje volna hozzányúlnom a kormánykerékhez. Ha erre sem mozdulok, a kocsi magától lassít és levisz az út szélére...

De én azon az úton nem annyira a jövőre, sokkal inkább a patinás múltra voltam kíváncsi: egészen pontosan az amerikai autózás legendáit akartam megcsodálni. Victory egy ékszerdobozra emlékeztető, jellegzetesen vidéki amerikai kisváros, nem messze Minneapolistól. Ott rendezik meg (ott is) egy esztendőben többször a veterán amerikai autók találkozóját. Naiv módon azt hittem, néhány tucat autót látok majd, ehelyett száznál jóval több járműcsoda parkolt le az egyébként álmos, ám ilyenkor pezsgő hangulatú városka utcáin, hogy a sörtől és perectől elkényeztetett látogatók tekintetének kereszttűzében fényesedjék tovább a karosszériája.

Nézzünk körül mi is, vegyüljünk el a sétálva bámészkodók között!

A metálkék Mercury 1950-ben készült, némi átalakításon esett át, amelynek során légrúgós felfüggesztést kapott. Szinte a földön fekszik, induláskor a légrúgók emelik fel a hátulját. További jellegzetessége, hogy lőrésszerű ablakokat alakítottak ki rajta. Tulajdonosa olyan áhítattal törölgeti, ahogyan én csak egy lány habos hátával tenném a fürdőkádban.

Odébb két Jaguár E-TYPE-ot ismerek fel, ez megvolt kicsiben, ilyennel játszottam gyerekkoromban. A valódi jármű ma már hatalmas értéket képvisel, egy eredetinek még az alkatrészeit, a darabjait is aranyáron mérik. Az egyik Jaguár 1974-es évjáratú: 5300 köbcentis, 12 hengeres, 272 lóerős erőművel rendelkezik, aminek a csúcssebessége 150 mérföld. Levehető, kemény tetővel gyártották, cabrióvá lehet alakítani. Barátom mellettem azt mondja, ha egy ilyen autónak akár csak az eredeti alvázszáma megvan, szinte hozzáhegesztik a jármű többi részét. A másik Jaguár 1962-es évjáratú, 2002-ben újították fel.

A legendák sorában az Elvis Presley-féle nagy, „Rózsaszínű Cadillac” következik: köztudott, hogy a sztár, akit én azért szeretek, mert gyönyörűen megénekelte a magyar ötvenhatot, igazi benzinvérű pasas volt. Papírmása ott támasztja kedvenc autójának az oldalát.

Igazi matuzsálem az 1929-es Ford Tudor, amibe utólag automata váltót és egy Chevrolet motorját szerelték be. Egy táblán külön megnevezik azt, aki a belsejét tervezte, és azt is, aki átszerelte. Sokat mondó, hogy a tulajdonos néhány szóval hálát mond feleségének, Trudie-nak a türelméért… A tulaj nyilván évekig éjt nappallá téve dolgozott a kocsin, talán még benne is aludt.

Egy 1956-os Ford Thundenbird után egy olyan cirkálót veszek észre, amely minden autóimádó szívét megdobogtatja: a Száguldás a semmibe című legendás filmben egy ilyen Doodge Challengerrel rohant neki a rendőrkordonnak Barry Newman. Nem látták? Akkor tessék gyorsan megnézni, a film megtörtént esetet dolgoz fel és kihagyhatatlan.

Mint ahogyan a Gran Torino című film is Clint Eastwooddal a főszerepben, az öreg ikonnak szerintem talán ez a legjobb rendezése. Persze ott áll a Gran Torino a veteránok között.

A sárga Mustang GT igazi fenevad, 5000 köbcentis és feltuningolták 826 (!) lóerőre. Az 1957-es Chevy Pickup után egy 1929-es piros Chevrolet következik csodálatunk sorában, Victory első tűzoltóautója volt mindjárt a lovasszekér után, 1954-ig szolgált. St. Paulban, Minnesota fővárosában építették. (Nincs tévedés, nem Minneapolis a főváros, St. Paulban van az állam Capitoliuma.) A Cobra is igazán különleges, mert a Shelby-féle átalakítás nyomait viseli magán.

Az Indian-t a Harley-Davidson vetélytársának találták ki, Anthony Hopkins szerepelt vele A leggyorsabb indián című remek filmben. Az első Indian motorkerékpárokat 1902-ben értékesítették, egy év múlva már 56 mérföldes sebességrekordot értek el vele.

Amikor a nyolcvanas években disszidáltam Kanadába, akkor volt nagy sztár a Chevrolet Corvette, ezért azt hittem, a típus már csak az emlékeimben létezik. Legalább nyolcat találtunk, az egyik például 1960-as gyártású. Megnézünk egy Chevrolet Camaro-t, s elmegyünk egy 1967-es Pontiac Firebird mellett: a hátsó ülésre hanyagul rávetettek egy csillagos-sávos lobogót.

Négy keréken guruló amerikai álom.