Halottak napja

Újra feltépődik a már beforrtnak hitt seb. Újra előtörnek a fájdalmas emlékek, pedig már azt hitted el tudtad felejteni.

Minden évben legalább egyszer kint állsz a temetőben, s újra felelevenedik benned az emléke, újra gombóc lesz a torkodban, talán könnyeid is kicsordulnak.

Ismét megbánod, mit tettél, vagy éppen elmulasztottál. Milyen régen is volt már, mégis úgy él benned, mintha csak tegnap lett volna. Hogy is volt? Múlt héten, vagy tegnap még beszéltetek, mostanra meg már nincs köztetek. Elment. Ennyi.

Most már sírhatsz, fájhat, égethet, nem tudsz mit tenni. Neki ennyi jutott.

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Minden évben legalább egyszer kint állsz a temetőben, s újra felelevenedik benned az emléke, újra gombóc lesz a torkodban, talán könnyeid is kicsordulnak.

Ismét megbánod, mit tettél, vagy éppen elmulasztottál. Milyen régen is volt már, mégis úgy él benned, mintha csak tegnap lett volna. Hogy is volt? Múlt héten, vagy tegnap még beszéltetek, mostanra meg már nincs köztetek. Elment. Ennyi.

Most már sírhatsz, fájhat, égethet, nem tudsz mit tenni. Neki ennyi jutott.

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Minden évben legalább egyszer kint állsz a temetőben, s újra felelevenedik benned az emléke, újra gombóc lesz a torkodban, talán könnyeid is kicsordulnak.

Ismét megbánod, mit tettél, vagy éppen elmulasztottál. Milyen régen is volt már, mégis úgy él benned, mintha csak tegnap lett volna. Hogy is volt? Múlt héten, vagy tegnap még beszéltetek, mostanra meg már nincs köztetek. Elment. Ennyi.

Most már sírhatsz, fájhat, égethet, nem tudsz mit tenni. Neki ennyi jutott.

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Ismét megbánod, mit tettél, vagy éppen elmulasztottál. Milyen régen is volt már, mégis úgy él benned, mintha csak tegnap lett volna. Hogy is volt? Múlt héten, vagy tegnap még beszéltetek, mostanra meg már nincs köztetek. Elment. Ennyi.

Most már sírhatsz, fájhat, égethet, nem tudsz mit tenni. Neki ennyi jutott.

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Ismét megbánod, mit tettél, vagy éppen elmulasztottál. Milyen régen is volt már, mégis úgy él benned, mintha csak tegnap lett volna. Hogy is volt? Múlt héten, vagy tegnap még beszéltetek, mostanra meg már nincs köztetek. Elment. Ennyi.

Most már sírhatsz, fájhat, égethet, nem tudsz mit tenni. Neki ennyi jutott.

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Most már sírhatsz, fájhat, égethet, nem tudsz mit tenni. Neki ennyi jutott.

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Most már sírhatsz, fájhat, égethet, nem tudsz mit tenni. Neki ennyi jutott.

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Észre sem veszed, úgy iramodik el melletted az élet. Rájössz minden egyes percet, másodpercet, pillanatot magadhoz kell ölelned, nem szabad elvesztegetni az idődet, hisz nem tudhatod mennyit, kaptál.

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

De Te még élsz. Itt vagy, lélegzel, érzel. S mikor a temetésén vagy, már nem miatta könnyezel. Már remekül meg van valahol. Magad miatt sírsz.

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Hogy Veled mi lesz nélküle.

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Vésd jól eszedbe őt, el ne felejtsd, de gondolj vissza rá mosolyogva, szeretettel, s szívedet ne töltse el keserűség. Ha nem mondtad neki, mégis igazán szeretted, ő ezt érezte. Ha nem mondtad, mégis fontos volt neked, ő ezt tudta. Ha nem mondod, mégis hiányzik, észre kell venned, ő mindig itt lesz Veled.

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Ezért nem szoktam én kijárni a temetőbe. Hisz ha ott állok a sírja mellett nem őt látom, csak a nevét, melyet a márványkő zár magába, s nem őt érzem, csak a hideget, mely végigfutkos hátamon. Tudom, hogy már rég nem a sírban van, s mikor beletették oda, már akkor sem volt benne. Ott csak egy test van, s nem az a lélek kit szeretek. Már rég messze jár. S ha jobban belegondolunk, szerettünk már rég nem a temetőben, nyugszik, hanem valami sokkal elérhetőbb helyen, hol bármikor meglátogathatod, nem csak halottak napján. A szívünkben.

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Mihály Brigitta 9.B

Lánczos reálgimnázium

Lánczos reálgimnázium