Závodszky Noémi jubileuma: a színésznő az önálló estjén régi, kedves kollégáival, barátaival lép fel

Az elmúlt két évtizedben a szemünk láttára vált bájos fiatal fruskából érett színésznővé, igazi dívává... „Fehérváron kétféle férfi létezik, az egyik csoportba azok tartoznak, akik szerelmesek voltak Závodszky Noémibe, a másikba meg azok, akik most szerelmesek belé" – hangzott el a díjátadón is. No és persze, rögtön kiderült, hogy a színésznőnek decemberben lesz egy jubileumi estje.

– Meglepetés volt a díj?

– Nem sejtettem semmit, ráadásul Cser-Palkovics András polgármester úr olyan szépeket mondott, hogy könnyezni kezdtem... Nagyon jó volna, ha meglenne ez a jelenet videón, mert nem is tudom pontosan felidézni minden pillanatát.

A színésznő A padlás premierjére készül: az előadásban Mamókát alakítja majd. Fotó: Koppán Viktor

– Ezek szerint jól indult a jubileumi évad?

– Ami az elismerést illeti, igen, de persze nagyon sűrű időszak ez számomra. Az évad elején rögtön próbálni kezdtük A félkegyelműt, közben esténként játszottam is, aztán meg elköltöztünk Sukoróról Fehérvárra. Csak az esti előadások után tudtam összepakolni, most pedig alig találok meg valamit... A szabadidőmben igyekeztem az önálló estemet megtervezni, megszervezni. Viszont ha minden jól megy, akkor végre tényleg véglegesen letelepszem Fehérváron, mert úgy döntöttünk, hitelt veszünk fel, és vásárolunk egy kisebb lakást...

– Noémi, hát mégis?

– Igen, soha ne mondd, hogy soha... Volt egy Budapest környéki lakásom, aminek megvásárlásához devizahitelt vettem fel. Aztán rájöttem képtelenség hónapról hónapra azon izgulni, miféle erőfeszítések árán tudom előteremteni a részleteket. Eladtam a lakást és Fehérvárra költöztem, bérelt lakásba. Nem bántam meg, és megszabadultam az ingázás gyötrelmeitől. Sukorón is albérletben laktunk, de nehéz volt olykor éjjel, előadás után még kocsiba ülni. Ám azzal kellett szembesülnöm, hogy hihetetlen összegeket kérnek a fehérvári albérletekért. Ezért döntöttünk úgy, családi kölcsön meg forinthitel segítségével belevágunk a vásárlásba, mert a részlet még mindig kevesebb, mint az albérleti díj... De ezúttal szakemberre is támaszkodom, nem akarok meggondolatlanul belevágni.

– Az önálló lakás előtt azonban még jön az önálló est. A nyáron azt mesélted: monodrámát keresel...

– De nem találtam meg az „igazit". A barátnőmmel, Fejős Éva íróval is beszéltünk erről, és ő azt mondta, szívesen írna nekem egy darabot, de csak november közepén tud nekikezdeni, mert az új könyvén dolgozik. Így aztán meg is ijedtem, amikor az igazgató úr, Szikora János kijelentette: december 14-re tervezik a jubileumi estet. Ő azzal bíztatott, hogy a Fejős Éva-darabot akár többször is műsorra lehet tűzni, és ha eljön az ideje, majd arról is beszélhetünk. Ez legyen egyszeri, megismételhetetlen. Závodszky Noémi és barátai estje, olyan műsorral, ami rólam szól. Ezért úgy döntöttem, ha rólam szól – én leszek az egyetlen nő a színpadon! Csak férfiakat hívtam. Régi barátokat, akik azonnal igent mondtak.

– A nagybetűs nőt az esten pedig – ahogy a címe jelzi – Szeretni kell, ennyi az egész...

– Ez nem rossz gondolat (hangosan kacag), de én inkább azt akartam jelezni a címmel, hogy a mi pályánk ilyen: szeretni kell...

– Egy efféle est számvetésre késztet?

– Igen, de minden kedvenc szerepemet nem vehettem sorra. Olyan darabokból választottam részleteket, amelyeket szerettem, és amelyekből gond nélkül ki lehet emelni egy-egy jelenetet. És minden jelenet egy dalra fut ki, olyanra amit én szeretek, amit én odaillőnek érzek. Most értettem meg a rendezőket, akik néha üveges szemmel, gondterhelten járkálnak. Amikor kissé kilátástalannak tűnt az egész, kezdett kirajzolódni, hogyan is legyen. Megesett, éjszaka felébredtem, és leírtam, ami eszembe jutott. Hat színész és négy táncos lesz a vendégem. A színészek mindegyike nagyszerű barát: Miller Zoltánnal hajdanán a Grease-ben játszottunk együtt, és rajongok érte. Ő még a lánybúcsúmra is eljött, hogy elénekelje nekem: „Süt a nap, nehogy szomorú légy..." Kozáry Ferencet még néptáncos időszakomból ismerem, ő már akkor színészpedagógusként is dolgozott, Tűzkő Sándorral rengeteget játszottunk együtt. Hirtling Istvánnal egyszer egy tévéjáték felvételén találkoztunk, és azóta is olykor-olykor összefutottunk. Igazi úriember, olyan típus, aki szinte ma már kiveszőben van, vele mindenképpen szerettem volna együtt szerepelni. Buch Tibornak végig sem tudtam mondani, mit szeretnék, azt mondta: hát, persze, igen!

– Mert az Ibusár, Parti-Nagy Lajos darabja számára is meghatározó volt... Ezek szerint újra láthatjuk az esten Sárbogárdi Jolánt és szerelmét?

– Csak annyit árulok el: az Ibusár-rajongók sem csalódnak majd... De azt még elmondom, hogy lesz egy kis beszélgetés is a műsorban. Olyan embert kértem fel erre, aki színész is, író is, egykor művészeti vezetőként dolgozott a színházban, fantasztikusan művelt, jó humora van: Horváth Pétert, aki csak annyit mondott nekem telefonon: „boldogan!" No és persze, a tánc, a táncosok is fontosak számomra, hiszen ha nem lennék színész, hivatásos latin táncos volnék.

De addig még hátra van egy új bemutató, A padlás. Kit játszol?

– Mamókát. Először furcsa volt ez, hiszen a koromnál jóval idősebb asszonyt kell megformálnom Aztán kitaláltuk a fodrásszal, hogy az ősz parókámba színes csíkokat festünk: kortalan, bolondos öregasszony lesz a figura, akit a koreográfus is remek táncokba vont bele. Nagyon élvezem a próbákat. És folyton rácsodálkozom, milyen szellemes, ötletes Horváth Péter darabja...

Pályakép

A pécsi színházban játszott, majd visszatért Budapestre amikor az Arany János Színházban műsorra tűzték a Grease-t, amelyben Rizzo szerepét játszotta. 1995-ben meghívták az akkor alakuló Vörösmarty Színház társulatába. Az elmúlt években számtalan különféle szerepben láthattuk. A fontosabb alakításai: Osztrigás Mici (Egy hölgy a Maximból) Balázs kisasszony (Illatszertár) Johanna (Jégszirom), Sárbogárdi Jolán (Ibusár) Erzsébet, Anglia királynője (Stuart Mária)