Szerelem és más drogok - Le kell nyelni a pirulát

Nemcsak a rendező rutinos azonban, hanem a néző is. Biztosak lehetünk benne, hogy a színen feltűnik egy csodálatos lány, aki elcsavarja csélcsapnak látszó hősünk fejét. Hiszen nem véletlen a cím: mi más lenne az ellenállhatatlan szerelem, mint egy jó adag drog. S ha jól működik, kellően passzolnak a vegyértékek, akkor az a kék izé sem kell hozzá. Maggie pedig nagyon szép lány, hozzá rettenetesen öntörvényű, és nagyon élvezi a szexet. (Itt kell megjegyeznem, hogy eléggé nem dicsérhető módon az alkotók nem fukarkodtak Anne Hathaway formás testének mutogatásával.) Nincs mit tenni, Jamie és Maggie hiába próbál küzdeni érzései ellen, szép lassan rá kell döbbenniük, ez ellen a drog ellen hiába is küzdenének.

Eddig rendben is volna a dolog, ám ekkor belép a romantikus drámai szál. Könnyfakasztónak azért nem nevezném, de az átlagnál érzelmesebb néző ekkor pislogni kezd, mintha a szemébe ment volna valami. Maggie ugyanis Parkinson-kóros, egyelőre az enyhe tünetekkel, és persze tisztában van vele, hogy mi következik ezután. Egy külön történetet, egészen más műfajú filmet lehetne készíteni abból, hogy mi történik az ilyen kapcsolatokkal, milyen rettenetes fordulatokat hozhat az élet. A Szerelem és más drogok egy röpke snitt erejéig tesz is rá célzást, de aztán a műfaj kívánalmai szerint zárja rövidre a sztorit. Ennek ellenére ez a réteg is működik, önmagában. Együtt azonban valahogy nehezen állnak össze, olyan, mint legalább két, de időnként három filmet látnánk. A nézőnek le kell nyelnie ezt a pirulát.

Ami azért annyira nem keserű, és ez elsősorban Hathaway és Gyllenhaal játékának köszönhető. (Mindkettejüket jelölték Golden Globe-ra de nem nyertek.) A Szerelem és más drogok erénye továbbá, hogy nem olyan bugyuta és állandóan jópofiskodó vígjáték, mint a műfaj többi terméke, és csak annyira alpári, ami még belefér. Higgyék el, manapság már ez is teljesítmény.

Nemcsak a rendező rutinos azonban, hanem a néző is. Biztosak lehetünk benne, hogy a színen feltűnik egy csodálatos lány, aki elcsavarja csélcsapnak látszó hősünk fejét. Hiszen nem véletlen a cím: mi más lenne az ellenállhatatlan szerelem, mint egy jó adag drog. S ha jól működik, kellően passzolnak a vegyértékek, akkor az a kék izé sem kell hozzá. Maggie pedig nagyon szép lány, hozzá rettenetesen öntörvényű, és nagyon élvezi a szexet. (Itt kell megjegyeznem, hogy eléggé nem dicsérhető módon az alkotók nem fukarkodtak Anne Hathaway formás testének mutogatásával.) Nincs mit tenni, Jamie és Maggie hiába próbál küzdeni érzései ellen, szép lassan rá kell döbbenniük, ez ellen a drog ellen hiába is küzdenének.

Eddig rendben is volna a dolog, ám ekkor belép a romantikus drámai szál. Könnyfakasztónak azért nem nevezném, de az átlagnál érzelmesebb néző ekkor pislogni kezd, mintha a szemébe ment volna valami. Maggie ugyanis Parkinson-kóros, egyelőre az enyhe tünetekkel, és persze tisztában van vele, hogy mi következik ezután. Egy külön történetet, egészen más műfajú filmet lehetne készíteni abból, hogy mi történik az ilyen kapcsolatokkal, milyen rettenetes fordulatokat hozhat az élet. A Szerelem és más drogok egy röpke snitt erejéig tesz is rá célzást, de aztán a műfaj kívánalmai szerint zárja rövidre a sztorit. Ennek ellenére ez a réteg is működik, önmagában. Együtt azonban valahogy nehezen állnak össze, olyan, mint legalább két, de időnként három filmet látnánk. A nézőnek le kell nyelnie ezt a pirulát.

Ami azért annyira nem keserű, és ez elsősorban Hathaway és Gyllenhaal játékának köszönhető. (Mindkettejüket jelölték Golden Globe-ra de nem nyertek.) A Szerelem és más drogok erénye továbbá, hogy nem olyan bugyuta és állandóan jópofiskodó vígjáték, mint a műfaj többi terméke, és csak annyira alpári, ami még belefér. Higgyék el, manapság már ez is teljesítmény.

Eddig rendben is volna a dolog, ám ekkor belép a romantikus drámai szál. Könnyfakasztónak azért nem nevezném, de az átlagnál érzelmesebb néző ekkor pislogni kezd, mintha a szemébe ment volna valami. Maggie ugyanis Parkinson-kóros, egyelőre az enyhe tünetekkel, és persze tisztában van vele, hogy mi következik ezután. Egy külön történetet, egészen más műfajú filmet lehetne készíteni abból, hogy mi történik az ilyen kapcsolatokkal, milyen rettenetes fordulatokat hozhat az élet. A Szerelem és más drogok egy röpke snitt erejéig tesz is rá célzást, de aztán a műfaj kívánalmai szerint zárja rövidre a sztorit. Ennek ellenére ez a réteg is működik, önmagában. Együtt azonban valahogy nehezen állnak össze, olyan, mint legalább két, de időnként három filmet látnánk. A nézőnek le kell nyelnie ezt a pirulát.

Ami azért annyira nem keserű, és ez elsősorban Hathaway és Gyllenhaal játékának köszönhető. (Mindkettejüket jelölték Golden Globe-ra de nem nyertek.) A Szerelem és más drogok erénye továbbá, hogy nem olyan bugyuta és állandóan jópofiskodó vígjáték, mint a műfaj többi terméke, és csak annyira alpári, ami még belefér. Higgyék el, manapság már ez is teljesítmény.

Eddig rendben is volna a dolog, ám ekkor belép a romantikus drámai szál. Könnyfakasztónak azért nem nevezném, de az átlagnál érzelmesebb néző ekkor pislogni kezd, mintha a szemébe ment volna valami. Maggie ugyanis Parkinson-kóros, egyelőre az enyhe tünetekkel, és persze tisztában van vele, hogy mi következik ezután. Egy külön történetet, egészen más műfajú filmet lehetne készíteni abból, hogy mi történik az ilyen kapcsolatokkal, milyen rettenetes fordulatokat hozhat az élet. A Szerelem és más drogok egy röpke snitt erejéig tesz is rá célzást, de aztán a műfaj kívánalmai szerint zárja rövidre a sztorit. Ennek ellenére ez a réteg is működik, önmagában. Együtt azonban valahogy nehezen állnak össze, olyan, mint legalább két, de időnként három filmet látnánk. A nézőnek le kell nyelnie ezt a pirulát.

Ami azért annyira nem keserű, és ez elsősorban Hathaway és Gyllenhaal játékának köszönhető. (Mindkettejüket jelölték Golden Globe-ra de nem nyertek.) A Szerelem és más drogok erénye továbbá, hogy nem olyan bugyuta és állandóan jópofiskodó vígjáték, mint a műfaj többi terméke, és csak annyira alpári, ami még belefér. Higgyék el, manapság már ez is teljesítmény.

Ami azért annyira nem keserű, és ez elsősorban Hathaway és Gyllenhaal játékának köszönhető. (Mindkettejüket jelölték Golden Globe-ra de nem nyertek.) A Szerelem és más drogok erénye továbbá, hogy nem olyan bugyuta és állandóan jópofiskodó vígjáték, mint a műfaj többi terméke, és csak annyira alpári, ami még belefér. Higgyék el, manapság már ez is teljesítmény.

Ami azért annyira nem keserű, és ez elsősorban Hathaway és Gyllenhaal játékának köszönhető. (Mindkettejüket jelölték Golden Globe-ra de nem nyertek.) A Szerelem és más drogok erénye továbbá, hogy nem olyan bugyuta és állandóan jópofiskodó vígjáték, mint a műfaj többi terméke, és csak annyira alpári, ami még belefér. Higgyék el, manapság már ez is teljesítmény.