Száz évnél is többet repülhettünk vissza az időben egy délután erejéig

A kora délutáni napsütésben sokakat vonzott a tangóharmonika nosztalgikus hangja a képtár és könyvtár épületének árkádjai alá, a Híresek és képek című kiállításhoz kapcsolódó programra. A helyszínen Mosberger Róbert fotográfus sürgölődött, aki az érkezőket rögtön fotózásra invitálta. Aki vállalkozott arra, hogy szerepel a csoportképen, annak ezúttal a ma megszokottnál jóval hosszabb ideig kellett a tűző napon – lehetőleg mozdulatlanul – állnia, ülnie ahhoz, hogy a kép elkészülhessen. Hiszen ezúttal nem digitális felvétel készült, hanem valódi mutatvány, camera obscurával. Így mindjárt úgy érezhettük, vagy száz évet repültünk vissza a múltba.

Mosberger Róbertet az eljárásról kérdeztük.

– A fénykép egy zsírosbödön camera obscurával vagy lyukkamerával készült, az expozíciós idő másfél perc volt. A bödönbe nagy méretű, hagyományos, 18-szor 24-es, fekete-fehér sík filmet raktunk, amely belül exponálódott. Fordított felvétel készült, ezt a nem látszó képet itt helyben előhívjuk, fixáljuk a közönség bevonásával, száradás után pedig saját készítésű fotópapírra, cianotípiára napfénnyel átmásoljuk. A végeredmény kék színű, a 180 évvel ezelőtti eljárásnak megfelelő fénykép.

S valóban, hamarosan ott is volt a különleges csoportkép.

Róbert több alkalmi címet, szlogent – például: a fényképezés újrafeltalálása – is szokott adni az előadásszerű programnak. A szomszédos camera obscura sátorban a fotózás valóját lehetett megtapasztalni, vagyis a sötétített sátorban egy kis lyukon át beérkező fény hatására egy vásznon megjelent a külső környezet fordított képe. Kint volt még camera obscura rajzasztal is, bent, a képtár aulájában, a profi fotográfusok kiállított képei között bárki kipróbálhatta a fotogramkészítést. Ez egy különleges műfaj, nem kell hozzá fényképezőgép, a végeredmény pedig nagyon látványos lehet.

Az esti program részeként Kaunitz Tamás és Kiss László fotográfusok folytatták az „utaztatást” a fényképezés múltjába.