Sokoldalúan kreatív alkotó

Sokoldalú adottságainak köszönhetően nem csak az egyik legnépszerűbb fiatal magyar színész, de díjnyertes fotóművész, zenész és (film) zeneszerző is. Emellett rendez és van egy produkciós cége. Sztárallűrjei viszont  nincsenek,  nyitott és közvetlen.
 Kissé idegen hangzású vezetéknevéről kiderül, osztrák eredetű, s valamilyen okból a Kolovratból lett "magyarosítva". Hálás a szüleinek, meséli, mert minden lehetőt megadtak és megmutattak neki abból, ami értékes, s amiből a későbbiekben építkezni lehet. Zeneiskolába járt, hegedülni és zongorázni tanult,  autodidakta módon megismerkedett a gitárral és a tangóharmonikával is. Minden nap zongorázik, imádja  a hangszert, de nem tartja magát zenésznek. Kiválóan beszél németül, angolul és spanyolul.

"Visszatekintve 18 éves koromig mindez  egy kicsit terhes lehetett, de a későbbiekben  sok minden átfordult, és eredménnyé vált" -  emlékszik  gyerekkorára. A színpad iránti fogékonyságot és a zenei  tehetséget minden bizonnyal operaénekesnő édesanyjának köszönheti. "Alapvetően színésznek tartom magam. Nem a pénz hajszolása vezérel abban, amit csinálok, hanem az, hogy élvezzem, szeressem. Azt is mondhatnám, hobbiból is dolgozom. Azért hoztam létre a filmgyártó céget is, mert imádom a filmeket, és kíváncsi vagyok arra, valós-e az értékrend, amit én elképzelek. Sok minden érdekel, állandóan kutatom, hogyan működnek a dolgok, és szeretek szabadon élni. Lassan talán végre csak azzal foglalkozhatok, amit szeretek."
 A fotózás iránt már gyermekkorában elkötelezte magát. Elvégzett egy fotósiskolát, majd profi barátai tanácsára kiállításokon is bemutatta az alkotásait. Nagyrészt autonóm riportjai között több díjnyertes kép is található, és  fotóalbumot is jegyezhet jeles munkáiból. Cáfolja  benyomásomat, miszerint egyes nyilatkozatai folytán mintha kritikus lenne  a rendezőkkel, a rendezőcentrikus színházzal szemben. "A színészetet önmagában nem tartom feltétlenül alkotói pályának. A színházban rengeteg kompromisszum születik. Általában  erőteljesen érvényesül a rendezői koncepció, akkor is, ha az nem passzol a színész elképzeléséhez. Az  egészet a rendező látja át, a színész csak része az előadásnak, és alázatosnak kell lennie"-  vallja.
Azért, hogy abban alkosson, ami a kedvére való, megvált a Vígszínháztól, és négy éve szabadúszó. "Szerencsére nincs okom panaszra a felkéréseket illetően, sok helyre hívnak" -  kommentálja a jelent. Kipróbálta magát Spanyolországban is, ahol először reklámfilmekben működött közre, majd főszerepet kapott egy kisjátékfilmben is.
 Fiatal kora ellenére régóta foglalkozik az elmúlással. Szerinte "az élet nem zárul le az utolsó másodpercben". Végigment az El Camino-zarándokúton, de számára nem a teljesítés, hanem az út volt érdekes. "Nehéz lehet megnyugvással lezárni az életet, és kíváncsi vagyok, el lehet-e fogadni úgy, ahogy volt?" -  kérdezi  mintegy önmagától. Visszatérve a realitásba, elmondja, a jövőben több szerep is várja,   nem beszél róluk, amíg a szerződéseket alá nem írta.  "Rengeteg tervem van, a gyártó cégemmel is dolgozunk filmeken, aztán tovább nem tudom" -  réved el azon, vajon mit hoz számára a jövő. S bár el tudja képzelni az életét feleségével és kisfiával külföldön, de csak ideiglenesen. "Kell nekem az itthon, a családom, a barátaim, az ismerőseim" -  zárja a beszélgetést, majd sietve indul haza,  ami neki a feltöltődés szigete.