Barokk pompa, mai kreativitás

A plakátokon előzetesen megadott műsorhoz képest több változást is regisztrálnunk kellett: pontos tájékoztatást a padokra kihelyezett szórólapokról nyerhettünk. Az eredetileg jelzett program Viviani, Bach, Händel, Torelli, Liszt és Kovács Szilárd kompozícióit kínálta - végül Händel, Bach, Torelli, Chopin, Schubert és Kovács Szilárd darabjait hallgathattuk meg a szűk egyórás koncert keretében.

Az előadók személyét illetően is változásról értesülhettünk, de feltétlenül örömteli változásról. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar kiváló művésze, Tóth László mellett ugyanis meglepetésvendégként még egy elsőrangú trombitást köszönthettünk a fellépők sorában: Borsody Lászlót, a barokk repertoár egyik legkiválóbb hazai specialistáját, aki beugrott kisegíteni kollégáját. Hogy ez a két egyaránt gyönyörű hangon, perfekt technikával fújó muzsikus micsoda pompás örömzenélést rendezett Händel D-dúr szvitjében és Torelli Sinfoniájában, azt talán mondanom sem kell: hitelesen varázsolták elénk a barokkra olyannyira jellemző ünnepi ragyogást. Bach 147. kantátájának ismert koráljában ugyanakkor lírai és elmélyült muzsikálással leptek meg minket. Tóth László egy szólószámban is szót kért még: Schubert híres Ave Maria-ját minden gicsbe hajló túlzástól jólesően mentes, gyönyörű klasszikus stílusban szólaltatta meg.

Kovács Szilárd a többi között a Schubert-darab előadásában is igazolta különleges kreativitását: az eredeti kíséretet egy további, diszkrét szólammal egészítve ki, a sokszor (talán túl sokszor is) hallott művet egészen új fényben tűntette fel. Önálló programjának számaiban hasonlóan merész, kísérletező kedvű muzsikusként mutatkozott be: egy Bach-korálelőjáték töredékének rendkívül alapos zeneszerzői tudásról árulkodó, illúziót keltő kiegészítésével, valamint Chopin a-moll prelűdjének és azonos hangnemben álló, szökőévenként felhangzó fúgájának orgonára való invenciózus alkalmazásával. A legnagyobb szabású orgonarepertoárban való jártasságát Bach C-dúr toccata, adagio és fúgájának gondosan kidolgozott, rendkívül igényesen formált előadásával mutatta meg. Teljesítményére a koronát mindazonáltal a hangverseny zárószámában, a Magasztalja lelkem az én Uramat kezdetű magyar katolikus népénekre írott, a nagy francia orgonaművész-zeneszerző Marcel Dupré stílusában komponált saját Variációiban tette fel. A rendkívül ötletes, sokszínű variációsorozatot lélegzetelállító virtuozitással, színgazdag regisztrálással játszotta, megérdemelten aratva zajos sikert.

A Mesterbérlet idei sorozata valóban különleges hangversennyel zárult. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek: a fellépő művészeket máskor is, akár a nyári hangversenysorozatban is szívesen hallanánk újra!

A plakátokon előzetesen megadott műsorhoz képest több változást is regisztrálnunk kellett: pontos tájékoztatást a padokra kihelyezett szórólapokról nyerhettünk. Az eredetileg jelzett program Viviani, Bach, Händel, Torelli, Liszt és Kovács Szilárd kompozícióit kínálta - végül Händel, Bach, Torelli, Chopin, Schubert és Kovács Szilárd darabjait hallgathattuk meg a szűk egyórás koncert keretében.

Az előadók személyét illetően is változásról értesülhettünk, de feltétlenül örömteli változásról. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar kiváló művésze, Tóth László mellett ugyanis meglepetésvendégként még egy elsőrangú trombitást köszönthettünk a fellépők sorában: Borsody Lászlót, a barokk repertoár egyik legkiválóbb hazai specialistáját, aki beugrott kisegíteni kollégáját. Hogy ez a két egyaránt gyönyörű hangon, perfekt technikával fújó muzsikus micsoda pompás örömzenélést rendezett Händel D-dúr szvitjében és Torelli Sinfoniájában, azt talán mondanom sem kell: hitelesen varázsolták elénk a barokkra olyannyira jellemző ünnepi ragyogást. Bach 147. kantátájának ismert koráljában ugyanakkor lírai és elmélyült muzsikálással leptek meg minket. Tóth László egy szólószámban is szót kért még: Schubert híres Ave Maria-ját minden gicsbe hajló túlzástól jólesően mentes, gyönyörű klasszikus stílusban szólaltatta meg.

Kovács Szilárd a többi között a Schubert-darab előadásában is igazolta különleges kreativitását: az eredeti kíséretet egy további, diszkrét szólammal egészítve ki, a sokszor (talán túl sokszor is) hallott művet egészen új fényben tűntette fel. Önálló programjának számaiban hasonlóan merész, kísérletező kedvű muzsikusként mutatkozott be: egy Bach-korálelőjáték töredékének rendkívül alapos zeneszerzői tudásról árulkodó, illúziót keltő kiegészítésével, valamint Chopin a-moll prelűdjének és azonos hangnemben álló, szökőévenként felhangzó fúgájának orgonára való invenciózus alkalmazásával. A legnagyobb szabású orgonarepertoárban való jártasságát Bach C-dúr toccata, adagio és fúgájának gondosan kidolgozott, rendkívül igényesen formált előadásával mutatta meg. Teljesítményére a koronát mindazonáltal a hangverseny zárószámában, a Magasztalja lelkem az én Uramat kezdetű magyar katolikus népénekre írott, a nagy francia orgonaművész-zeneszerző Marcel Dupré stílusában komponált saját Variációiban tette fel. A rendkívül ötletes, sokszínű variációsorozatot lélegzetelállító virtuozitással, színgazdag regisztrálással játszotta, megérdemelten aratva zajos sikert.

A Mesterbérlet idei sorozata valóban különleges hangversennyel zárult. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek: a fellépő művészeket máskor is, akár a nyári hangversenysorozatban is szívesen hallanánk újra!

Az előadók személyét illetően is változásról értesülhettünk, de feltétlenül örömteli változásról. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar kiváló művésze, Tóth László mellett ugyanis meglepetésvendégként még egy elsőrangú trombitást köszönthettünk a fellépők sorában: Borsody Lászlót, a barokk repertoár egyik legkiválóbb hazai specialistáját, aki beugrott kisegíteni kollégáját. Hogy ez a két egyaránt gyönyörű hangon, perfekt technikával fújó muzsikus micsoda pompás örömzenélést rendezett Händel D-dúr szvitjében és Torelli Sinfoniájában, azt talán mondanom sem kell: hitelesen varázsolták elénk a barokkra olyannyira jellemző ünnepi ragyogást. Bach 147. kantátájának ismert koráljában ugyanakkor lírai és elmélyült muzsikálással leptek meg minket. Tóth László egy szólószámban is szót kért még: Schubert híres Ave Maria-ját minden gicsbe hajló túlzástól jólesően mentes, gyönyörű klasszikus stílusban szólaltatta meg.

Kovács Szilárd a többi között a Schubert-darab előadásában is igazolta különleges kreativitását: az eredeti kíséretet egy további, diszkrét szólammal egészítve ki, a sokszor (talán túl sokszor is) hallott művet egészen új fényben tűntette fel. Önálló programjának számaiban hasonlóan merész, kísérletező kedvű muzsikusként mutatkozott be: egy Bach-korálelőjáték töredékének rendkívül alapos zeneszerzői tudásról árulkodó, illúziót keltő kiegészítésével, valamint Chopin a-moll prelűdjének és azonos hangnemben álló, szökőévenként felhangzó fúgájának orgonára való invenciózus alkalmazásával. A legnagyobb szabású orgonarepertoárban való jártasságát Bach C-dúr toccata, adagio és fúgájának gondosan kidolgozott, rendkívül igényesen formált előadásával mutatta meg. Teljesítményére a koronát mindazonáltal a hangverseny zárószámában, a Magasztalja lelkem az én Uramat kezdetű magyar katolikus népénekre írott, a nagy francia orgonaművész-zeneszerző Marcel Dupré stílusában komponált saját Variációiban tette fel. A rendkívül ötletes, sokszínű variációsorozatot lélegzetelállító virtuozitással, színgazdag regisztrálással játszotta, megérdemelten aratva zajos sikert.

A Mesterbérlet idei sorozata valóban különleges hangversennyel zárult. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek: a fellépő művészeket máskor is, akár a nyári hangversenysorozatban is szívesen hallanánk újra!

Az előadók személyét illetően is változásról értesülhettünk, de feltétlenül örömteli változásról. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar kiváló művésze, Tóth László mellett ugyanis meglepetésvendégként még egy elsőrangú trombitást köszönthettünk a fellépők sorában: Borsody Lászlót, a barokk repertoár egyik legkiválóbb hazai specialistáját, aki beugrott kisegíteni kollégáját. Hogy ez a két egyaránt gyönyörű hangon, perfekt technikával fújó muzsikus micsoda pompás örömzenélést rendezett Händel D-dúr szvitjében és Torelli Sinfoniájában, azt talán mondanom sem kell: hitelesen varázsolták elénk a barokkra olyannyira jellemző ünnepi ragyogást. Bach 147. kantátájának ismert koráljában ugyanakkor lírai és elmélyült muzsikálással leptek meg minket. Tóth László egy szólószámban is szót kért még: Schubert híres Ave Maria-ját minden gicsbe hajló túlzástól jólesően mentes, gyönyörű klasszikus stílusban szólaltatta meg.

Kovács Szilárd a többi között a Schubert-darab előadásában is igazolta különleges kreativitását: az eredeti kíséretet egy további, diszkrét szólammal egészítve ki, a sokszor (talán túl sokszor is) hallott művet egészen új fényben tűntette fel. Önálló programjának számaiban hasonlóan merész, kísérletező kedvű muzsikusként mutatkozott be: egy Bach-korálelőjáték töredékének rendkívül alapos zeneszerzői tudásról árulkodó, illúziót keltő kiegészítésével, valamint Chopin a-moll prelűdjének és azonos hangnemben álló, szökőévenként felhangzó fúgájának orgonára való invenciózus alkalmazásával. A legnagyobb szabású orgonarepertoárban való jártasságát Bach C-dúr toccata, adagio és fúgájának gondosan kidolgozott, rendkívül igényesen formált előadásával mutatta meg. Teljesítményére a koronát mindazonáltal a hangverseny zárószámában, a Magasztalja lelkem az én Uramat kezdetű magyar katolikus népénekre írott, a nagy francia orgonaművész-zeneszerző Marcel Dupré stílusában komponált saját Variációiban tette fel. A rendkívül ötletes, sokszínű variációsorozatot lélegzetelállító virtuozitással, színgazdag regisztrálással játszotta, megérdemelten aratva zajos sikert.

A Mesterbérlet idei sorozata valóban különleges hangversennyel zárult. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek: a fellépő művészeket máskor is, akár a nyári hangversenysorozatban is szívesen hallanánk újra!

Kovács Szilárd a többi között a Schubert-darab előadásában is igazolta különleges kreativitását: az eredeti kíséretet egy további, diszkrét szólammal egészítve ki, a sokszor (talán túl sokszor is) hallott művet egészen új fényben tűntette fel. Önálló programjának számaiban hasonlóan merész, kísérletező kedvű muzsikusként mutatkozott be: egy Bach-korálelőjáték töredékének rendkívül alapos zeneszerzői tudásról árulkodó, illúziót keltő kiegészítésével, valamint Chopin a-moll prelűdjének és azonos hangnemben álló, szökőévenként felhangzó fúgájának orgonára való invenciózus alkalmazásával. A legnagyobb szabású orgonarepertoárban való jártasságát Bach C-dúr toccata, adagio és fúgájának gondosan kidolgozott, rendkívül igényesen formált előadásával mutatta meg. Teljesítményére a koronát mindazonáltal a hangverseny zárószámában, a Magasztalja lelkem az én Uramat kezdetű magyar katolikus népénekre írott, a nagy francia orgonaművész-zeneszerző Marcel Dupré stílusában komponált saját Variációiban tette fel. A rendkívül ötletes, sokszínű variációsorozatot lélegzetelállító virtuozitással, színgazdag regisztrálással játszotta, megérdemelten aratva zajos sikert.

A Mesterbérlet idei sorozata valóban különleges hangversennyel zárult. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek: a fellépő művészeket máskor is, akár a nyári hangversenysorozatban is szívesen hallanánk újra!

Kovács Szilárd a többi között a Schubert-darab előadásában is igazolta különleges kreativitását: az eredeti kíséretet egy további, diszkrét szólammal egészítve ki, a sokszor (talán túl sokszor is) hallott művet egészen új fényben tűntette fel. Önálló programjának számaiban hasonlóan merész, kísérletező kedvű muzsikusként mutatkozott be: egy Bach-korálelőjáték töredékének rendkívül alapos zeneszerzői tudásról árulkodó, illúziót keltő kiegészítésével, valamint Chopin a-moll prelűdjének és azonos hangnemben álló, szökőévenként felhangzó fúgájának orgonára való invenciózus alkalmazásával. A legnagyobb szabású orgonarepertoárban való jártasságát Bach C-dúr toccata, adagio és fúgájának gondosan kidolgozott, rendkívül igényesen formált előadásával mutatta meg. Teljesítményére a koronát mindazonáltal a hangverseny zárószámában, a Magasztalja lelkem az én Uramat kezdetű magyar katolikus népénekre írott, a nagy francia orgonaművész-zeneszerző Marcel Dupré stílusában komponált saját Variációiban tette fel. A rendkívül ötletes, sokszínű variációsorozatot lélegzetelállító virtuozitással, színgazdag regisztrálással játszotta, megérdemelten aratva zajos sikert.

A Mesterbérlet idei sorozata valóban különleges hangversennyel zárult. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek: a fellépő művészeket máskor is, akár a nyári hangversenysorozatban is szívesen hallanánk újra!

A Mesterbérlet idei sorozata valóban különleges hangversennyel zárult. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek: a fellépő művészeket máskor is, akár a nyári hangversenysorozatban is szívesen hallanánk újra!

A Mesterbérlet idei sorozata valóban különleges hangversennyel zárult. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek: a fellépő művészeket máskor is, akár a nyári hangversenysorozatban is szívesen hallanánk újra!