Az anyagba zárt költészet

Elsőre megfogott a látvány, ahogy beléptem a helyiségbe, és nem csak azért, mert e művek közt a szemnek kikerülhetetlen, életnagyságú szobrok is vannak, hanem mert valami sugárzik belőlük az ember felé. E tökéletesen megformált alkotásoknak mintha lelkük lenne, időtlen szépségük pedig lenyűgöz. Akár Petőfi Sándor és kedvese, Szendrey Júlia összehajoló alakjait nézem, vagy Eosz istennő fekvő pózban megformázott mását, de nagyon kifejező az Aba Novák Vilmos festőművészről készült kisplasztika, amely jól érzékelteti a művészi koncentrációt, s az aradi vértanúk emlékműterve is nagyon látványos.

- Ez egy gyűjteményes kiállítás, amely az elmúlt, körülbelül húsz év munkáit vonultatja föl - mondja a szolnoki Pogány Gábor Benő, aki már a középiskolában is szobrászatot tanult Tóth Bélától, majd a Képzőművészeti Főiskolán Somogyi József tanítványaként végzett. Azóta is folyamatosan alkot, főleg megrendelésre, és ha marad még ideje, akkor saját elképzelései, tervei szerint.


- Már elég korán kialakult bennem az elkötelezettség a szobrászat iránt. Az első köztéri szoborpályázatom az aradi vértanúk emlékére készült terv volt, amelyet a főiskola befejezése után adtam be Gyulán. Akkor második helyezést ért el a terv, ha nyer, meg is kellett volna valósítani. Akkor viszont - mint utólag megtudtam - ezt kultúrpolitikai okok miatt nem vállalták föl. Emellett itt sok olyan köztéri szobor másolata látható, amelynek eredetije Magyarországon vagy külföldön áll. Ez egy technológiai folyamat eredménye: mielőtt a bronzszobor negatívját megsemmisítem, egy üvegszálas poliészter másolatot készítek, ezért tudok itt is ilyen nagyméretű szobrokat kiállítani, amelyek eredeti változatáról a paravánokon kiállított fotók tanúskodnak - meséli a mester, s hozzáteszi: alkatánál fogva ragaszkodik az ábrázoló művészethez, a plasztikus kifejezési formához.

- Hiszem azt, hogy ezek nem múlt századi szobrok, hanem nagyon is maiak, és megvannak bennük azok a letagadhatatlan jegyek, amelyek 21. századivá teszik őket. Sok portréjellegű munkát készítek, vonz a műfaj, ami ma már kihalófélben van. Az ember, a természet, a látott világ, a mitológia foglalkoztat, és vallom: a szobrászat anyagba zárt költészet. Talán ezért vagyok ennyire narratív, mert szeretem a szép, hosszú verseket - fogalmaz Pogány Gábor Benő, aki a néhány éve újjáalakult Szolnoki Művészeti Egyesület elnöke is.

Valóban, ha elnézzük e szobrokat, különösen a kertben álló, embernagyságú, vagy még nagyobb műveket, nagy költők elemi erejű verssorai juthatnak eszünkbe, amelyek ma talán korszerűtlennek hatnak, mégis tudjuk: érvényesek.