A zenetanárnő missziója

Küldetéses vendégek gyakran megfordulnak a Szent István Művelődési Házban. Legutóbb 30 évig tartó afrikai missziójukról mesélt egy orvosházaspár, Pátkai István neurológus, pszichiáter és szemész felesége. Mély humánummal, humorral és szolidaritással átszőtt élményeiket, történeteiket lenyűgözve hallgatta a közönség. Pár nap múlva egy másik missziós vállalkozás tanúi lehettünk az erdélyi népviseleteket felvonultató kiállítás megnyitóján. Stílusosan népdal és nézene zengett a galériában, két „hermannos” virágszál: Tóth Judit és Garami Loretta előadásában. Jeles hölgy nyitotta meg a tárlatot, Józsa Judit kerámiaszobrász, a Magyar Kultúra lovagja, aki a legendás korondi fazekascsalád sarja. Az ő alkotásaiban is gyönyörködhettek már a fehérváriak. Judit mutatta be Konthur Máriát, a Székelyföld, Kalotaszeg, Mezőség, Gyimes és Moldva népviseleteinek gyűjtőjét. A kiállítás erénye, hogy a muzeális ruhadarabokat hozzájuk illő miliőben mutatja, gyönyörű erdélyi szőttesek, kézimunkák, kerámiák és fekete-fehér fotók is vallanak az erdélyi magyarság hétköznapjairól, ünnepeiről.

Konthur Mária Marosvásárhelyen született. Kislányként az ottani székely népi együttesben táncolt, énekelt, majd ott szerzett zenetanári diplomát. 1974 és 2006 között Baden-Württenbergben élt, férje sebész és alkotóművész. Mária 23 évig gimnáziumi zenetanárként, 35 évig pedig cserkész csapattisztként működött. Szervezte a Németországban megrendezett, évente 150 gyermeket fogadó néprajzi táborokat. Az ifjúságnak 24 néprajzi kézikönyvet írt, szerkesztett. Népdalénekesként, fáradhatatlan mesélőként nyűgözte le világ minden tájáról érkező gyerekeket és ifjakat.

Előadóművészként szinte minden kontinensre ellátogatott, felkereste az ott élő magyar közösségeket, akiknek előadásokkal, tánccal, dallal, zenével mutatta be a Kárpát-medence irodalmi, néprajzi értékeit. Misszióját, ezen belül a német-magyar kapcsolatok elmélyítését 2006-ban kitüntetéssel ismerték el, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

– Negyven éve gyűjtöm a népviseleteket, vannak köztük évszázados darabok, ritka szépségek, becses kincsek. Őrzöm és ápolom őket, több darab családi ereklyeként funkcionál, gyermekeim, unokáim öltözéke is volt a jeles alkalmakon. Én visai öltözetben jöttem a fehérvári megnyitóra, első szerzeményeim egyikébe. Úgy döntöttem, hogy kinyitom kelengyeládáimat, és a gyönyörűségeimet másoknak is megmutatom. Fehérvár előtt a füleki várban volt kiállításom – meséli Mária, akitől azt is megtudtam, hogy négy unokája van, a két nagyobbacska Berlinben él, a két kicsi pedig Budapesten. A nagymamai misszió is fontos számára, ezért pár éve Budapesten él férjével, az sincs kizárva, hogy végleg itt maradnak. A magyar népművészet kincseit legutóbb Palócföldön kutatta, gyűjtötte, új célpontja Göcsej. Gyűjti az emberi kapcsolatokat is, mert meggyőződése, hogy a missziókat a jó barátságok, a termékeny munkakapcsolatok működtetik.

Józsa Judit a szülei által készített korondi háziáldásos és csodaszarvasos tállal ajándékozta meg a kiállítót. A Magyar Kultúra lovagjaként fontosnak tartja Mária vállalkozását, küldetését, többek között ezért is:

– Manapság a népviseletet jó, ha az ünnepnapokon hordják. A székely és a csángó öltözékek a munka, a szorgalom, a tisztaság, a megmaradás erkölcsét is jelképezik, erről a motívumok összetett jelrendszere tanúskodik. A viselet előírt viselkedési formákat is jelentett, s a szokások megszegőit a közösség megbüntette. Például a harisnya zsinórozásának színe a szabad székelyek kiváltságának jele volt, és ha ezt valaki méltatlanul viselte, arról nyilvánosan leszakították. A kétes erkölcsű lányt a templom előtt megfosztották pártájától. Arról a lányról is volt véleménye a falu lakóinak, akinek a pántlikája hosszabb volt a szoknyájánál...

Sorolhatnám napestig, de inkább a lényegre térek: törekedni kell arra, hogy a viseletek ne veszítsék el szimbolikájukat, jelentésüket, s hogy ne csak az etnikai identitás kifejezését szolgálják.

Mária mindezeket fontosnak tartja, meg azt is, hogy ne csak a nemzettudatot erősítse, hanem a helyes önértékeléshez is támpontokat adjon. Mária gyűjtése a hagyomány által megszentelt tudásból merít, olyan kút, amelyet tiszta források táplálnak.

Rajtunk múlik, határon inneni és túli magyarokon, hogy ne apadjanak el, ne száradjanak ki ezek a tápláló, megtartó források – összegezte mondandóját Józsa Judit.