Száz éve még nem volt lemezborító

A bakelitek külső borítói mindig is fotnos szerepet játszottak a gyűjtőknél - mi magunk is vagyunk úgy egy-egy régi darabbal, hogy az album címére már nem emlékszünk, de arra, hogy egy égő zsiráf gyalogolt át az elején, vagy össze-vissza tekeredő lépcsőket rajzoltak rá, arra igen. Ám a lemezeket nem mindig árulták figyelemfelkeltő köntösben, sőt.

Maga Steinweiss emlékezett rá vissza az általa csak nevetségesnek tartott helyzetre: a borító egyszerű, dísztelen, barna, vagy zöld színű papír volt.

A fiatalember tehetségére már egész hamar felfigyeltek, így lett a Parsons School of Design elvégzése után 1939-től, alíg 24 évesen a Columbia Records lemezkiadó művészeti igazgatója. Tőle származik a még 1938-ban megszületett ötlet, hogy a lemezeket művészi formában kialakított keménypapír tokban forgalmazzák.

A magasabb költségek ellenére az 1940-es évektől kezdve meg is valósította ötletét, és több száz színes lemezborítót tervezett. Az általa tervezett borítók segítségével például George Gershwin "Kék rapszódia" című művének és Ludwig van Beethoven "III. (Eroica) Szimfóniá"-jának eladása hirtelen a kilencszeresére nőtt.

A sikeres grafikus dizájner magas kort ért meg, 2011 nyarán hunyt el.

Egy csokornyi Steinweiss borítóiból, köztük magyar művészekét is felfedezhetjük