Elfáradt angyalok, értékőrző szerzők

A Fehérváron élő Bakonyi Istvánt talán nem kell bemutatni az olvasónak, hiszen a József Attila-díjas irodalomtörténész hosszú ideje része, szervezője Fehérvár és a megye irodalmi életének. Számos kötet jelent meg már tőle a legkülönfélébb műfajokban - például interjú, tanulmány, napló, recenzió -, s most itt a legújabb, Irodalmunk színei című válogatás. Ebbe vegyesen kerültek bele interjúk és tanulmányok, a helyi és az országos irodalmi élet Bakonyi által kiválasztott, hozzá közel álló szereplőivel.

Kaiser László és Bakonyi István egymás kötetét mutatta be Fotó: Koppán Viktor

Ezt a könyvet is bemutatták a héten a Vörösmarty Társaság termében, a kiadásért felelős Kaiser László új, Elfáradt összes angyalunk című verseskötetével egyetemben. A két szerző tehát munkakapcsolatban is áll egymással, s volt már több irodalmi estjük együtt. Ez alkalommal Bakonyi kezdett a pályatárs művének bemutatásával, amely rövid elemzés formájában történt. Az irodalomtörténész szerint a költő látja, érzi világunk gondjait, és azt teszi, ami a lírikus feladata minden időben: megfogalmazza, kimondja, és ezzel valamennyire fel is oldja az őt és másokat gyötrő kínokat. Melyek ezek? Természetesen a régi értékek fokozatos eltűnése a 21. században, a szeretetlenség, a pénz, az élvezetek hajszolása. E kínokat látva, harcolva a folyamatok ellen pedig úgy tűnik, még az angyalok is elfáradtak De elfáradhatnak-e az angyalok? Természetesen nem - hangzott el Kaisertől -, inkább csak csüggednek, ám a remény újra élteti őket. Ez a kötet végi versekből már érezhető.

Bakonyi recenziója szerint a költő tiszta, nyers nyelvezettel fogalmazza meg főleg közéleti verseit, kivételek ez alól a finom líraisággal átszőtt költemények. Többnyire kötött formát használ, szereti a dal műfaját, a versek közérthetők.

Kaiser László mindehhez annyit tett hozzá: mint ember, kiadó, szerkesztő köszöni, jól van, ám mint költő, mint gondolkodó értelmiségi, már kevésbé érzi jól magát. Mert látja, hogy valami nagyon nem jól működik ma a világban. Felolvasott versei alátámasztották ezt a közérzetet, ám feloldásként kaptunk néhány meleg, érzelmesebb sort is.

Ezután következett a szerepcsere: Kaiser beszélt Bakonyi kötetéről és hosszú időre visszanyúló ismeretségükről. Dicsérte az irodalomtörténész műfaji gazdagságát, rámutatva, hogy az esszék, a naplók, az interjúk már-már a szépirodalom határán mozognak. Az Irodalmunk színeit remekül szerkesztett könyvnek nevezte, amely egy Bakonyival készült interjúval kezdődik, bemutatva a szerzőt, majd tanulmányok, recenziók következnek, végül ismét interjúk olvashatók írókkal, költőkkel, de már Bakonyi István tollából. Így az, aki a könyvet a kezébe veszi, megismerheti az irodalmi élet különféle színeit , szerzőit, főleg Bakonyi szűkebb hazájából.

Arról pedig, hogy az est is színes legyen, Cserta Gábor gondoskodott, gitáron megzenésített versekkel.

Az író és a költő az irodalom színeit, a világ helyzetét mutatja be