A derűs élet festője – Szülőfalujában emlékeztek Csók Istvánra

A Csók István Művelődési Ház főbejárata mellett található márványtábla arra hivatott, hogy Sáregres örökös tiszteletét fejezze ki a falu szülötte iránt.

– Munkáját elismerni, emléke előtt tisztelegni sokféleképpen lehet – emelte ki megnyitó köszöntőjében Tiringer Mária polgármester. – Kiállítással, emlékiratok kiadásával, szoboravatással, rajzpályázat kiírásával. Egy azonban biztos, bármilyen módon emlékezünk, minden programmal maradandóbbá tehetjük munkásságát.

Csók István 1865. február 13-án született Sáregresen. Budapesten kezdte bontogatni szárnyait, életműve azonban a Münchenben, majd Párizsban töltött évek hatására teljesedett ki. Bár több stílusban kipróbálta magát, a francia impresszionisták hatottak stílusára a leginkább. Festészetének máig tartó varázsa az általa teremtett világ problémamentes, idilli voltában rejlik. Csók művészi pályafutása alatt hazai és nemzetközi színtéren egyaránt sikert sikerre halmozott. A 20. század egyik legjelentősebb magyar képzőművésze, az életöröm festője 96 éves korában, 1961. február 1-jén hunyt el.

– Itt is élt, és alkotott, máskor ihletet merített gyermekkora, fiatalsága világából – mondta Tiringer Mária. – Az Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre című festménye úrvacsorához járuló egresi leányokat mutat be. Csók Münchenben festette, de modelleket itthon talált hozzá, falujának fiatal lányait.

Koszorúzás a sáregresi temetőben – jobbról Tiringer Mária, Csók Sándor, Csók Sándorné és Kardos Tamás jegyző

Amint az előadó kifejtette: különös keveréke ez a kép a magyarosságnak, a vallásos áhítat hangulatának és a természet pontos, részletes megfigyelésének. A festménnyel 1900-ban a párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert.

Csók Sándor főorvos, a festőművész unokaöccse, személyes élményeit osztotta meg hallgatóságával:

– A fasori gimnázium internátusának lakójaként számos alkalommal vendégeskedtem nagybátyámnál és családjánál, az úttest túloldalán álló harmadik emeleti impozáns lakásban. Nyitott lélekkel hallgattam Pista bácsi történeteit, sosem felejtem a vasárnapi ebédek meghitt hangulatát, kíváncsian ittam a művészvilág ismert személyiségeinek szavait, s olykor a műterembe is bebocsátást nyertem.

Csók Sándor, a festőművész unokaöccse, személyes élményeit osztotta meg hallgatóságával – mellette felesége, balról Tiringer Mária és Varga Gábor Fotó: V. Varga József

Varga Gábor országgyűlési képviselő a februári cecei szoboravatót idézte: Csók István bronz mellszobrát az egykori családi kúria, a felújított emlékház előtt avatták fel. Az emlékház állandó kiállításának októberre tervezett megnyitása csúszást szenvedett, de a legfrissebb hírek arról szólnak, hogy 2016 januárjában megnyithatja kapuit a kúria. Az értesülést Fazekas Gábor cecei polgármester is megerősítette.

Az ünnepségen adták át az emlékév alkalmából meghirdetett gyermekrajzpályázat díjait: a 11-12 évesek kategóriájában Lehota Eszter lett az első helyezett, míg a 13-15 évesek között Dicsérdi Elizabet. A rajzpályázatot levezénylő Tornócziné Bondor Csilla tanárnő az egresi malmot, Csók István szülőhelyét ábrázoló festményét ajándékozta az önkormányzatnak. A megemlékezés koszorúzással fejeződött be a Csók família sáregresi temetőben nyugvó tagjainak síremlékeinél.

Csók István cecei mellszobra

„Az általad teremtett szépség magában hordja a derűlátást és a mélységet, a művészet két ilyen tartalmának ritkán összeolvasztható fajtáját. Ezért örül mindenki, aki képeid elé kerül: ezért nem terhelődik meg a néző semmiféle fojtott vagy nyugtalanító érzéssel, s ezért marad emléke tartós.”

(Bernáth Aurél Csók Istvánról)